Élet a mellrák után
A Telekom Veszprém kézilabda csapat tapolcai szurkolói csoportja csatlakozott a mellrák elleni kampányhoz. Az idei Ihász József Emlékdíjat a meghívott előadó, Pásztor Enikő kapta.
A Telekom Veszprém kézilabda csapat tapolcai szurkolói csoportja figyelemfelhívó előadást szervezett a városi moziban. Pásztor Enikő saját tapasztalatait osztotta meg a mellrákkal kapcsolatban. Átadták az Ihász József Emlékdíjat is.
A Telekom Veszprém kézilabda csapat tapolcai szurkolói csoportja, folytatva decemberi jótékonysági akcióját, kedden a mellrákkal kapcsolatban szervezett ingyenes előadást a moziban. Pupos Csaba szervezőtől megtudtuk, az összegyűjtött adományokból kívánják támogatni a mellrák elleni küzdelem kampányát. Csaba Sopronban hallotta, egy közeli jó barátja- a családja révén egyébként Tapolca környéki kötődésű – Pásztor Enikő előadását a betegségéről és az életéért vívott harcról. Már akkor tudta, hogy az ügy mellé kell állniuk.
A tapolcai találkozó volt az első állomása egy előadássorozatnak, melyet országos szintűvé kíván emelni a tapolcai szurkolói csoport. Délután a helyi gimnázium 11. és 12. évfolyamos diáklányai, este pedig a moziban bárki meghallgathatta az előadást, ahol elhunyt szurkolótársuk és barátjuk emléke előtt tisztelegve adták át harmadik alkalommal, az Ihász József Emlékdíjat az előadó Pásztor Enikőnek.
Enikő saját történetét osztotta meg az érdeklődőkkel. – Néhány nap híján egy éve indult a történetem. Tavaly, január közepén diagnosztizáltak nálam egy nagyon agresszív mellrák fajtát – kezdte a visszaemlékezést Enikő. Elmondta, a gyász időszakában kellett szembenéznie a rákkal, hiszen az idő tájt veszítette el édesanyját, aki ugyanabban a betegségben hunyt el, mint, amit nála megállapítottak (korábban pedig nagymamáját is a mellrák győzte le). Nagyon gyorsan történt minden. Azonnal megkezdték Enikőnél a kezelést. Életének egy drámai időszaka következett. Hihetetlen erő volt benne, és tudta, hogy a betegséggel együtt egy küldetést is kapott. A kezdetektől fogva felvállalta a betegséget, félelmeivel szembe szállt, és érezte, hogy ezzel másoknak is erőt adhat. Végig vezette naplóját, és viszonylag hamar megfogalmazódott benne az, hogy a visszaemlékezéseire építkezve ki kell majd adnia történetét könyv formájában is. Küldetésének vallja, hogy minél több emberhez eljusson, megoszthassa tapasztalatait, illetve minél több nő figyelmét felhívhassa a szűrővizsgálatok fontosságára.
Sokan voltak kíváncsiak Enikő történetére Tapolcán. Előadása magával ragadta az érdeklődőket. Egy erős nő állt előttük, akit az élni akarás, a pozitív gondolkodás vitt és visz előre – hiszen további műtét vár még rá. Őszintén beszélt tapasztalatairól, gondolatairól, érzéseiről, félelmeiről, kétségeiről. Mindezzel nagyon mélyen tudott hatni hallgatóságára: azzal hogy egy hétköznapi ember szavaival próbálta megismertetni a hallgatókkal milyen az, ha, lesújt a mellrák. /Májer Edit/