Fülledt nyári nap, TVSE utánpótlás kézilabdatábor a végéhez közeledik… Az erő már fogytán, a lelkesedés is alábbhagyott, az első 4 naphoz képest. Kell valami, ami visszahozza a hitet, kell a motiváció, hogy legyen újra kedv és a gyerekek ismét megtalálják a játékban a szépet, és ekkor belép a csarnokba Hársfalvi Júlia…
Szerényen, visszafogottan int az őt megpillantó gyerekeknek, akik egyből hozzárohannak és átölelik. Sokan közülük talán nem is tudják, hogy ki érkezett, hiszen még annyira fiatalok, de vannak, akik igen is tudják, ki látogatott el hozzájuk. Egy tapolcai, egy kézilabdázó, egy válogatott játékos, egy példakép, egy végtelenül kedves és nagyon “jófej” fiatal sportember. A gyerekekkel egyből megtalálja a hangot, akik érdeklődnek, kérdések százait teszik fel és ő mindegyikre türelemmel és odafigyeléssel válaszol. Helyén vagyunk, visszatért a lelkesedés… Julcsi közös bemelegítésre invitál mindenkit, és már az erő faktor is újra a régi. Jöhetnek a feladatok, az is hibátlanul megy mindenkinek, majd már annyi kérdés érkezik, hogy muszáj megállni egy pillanatra. A gyerekek törökülésben Julcsi körül, minden szem és figyelem rá szegeződik és ő elmeséli eddigi élete történtét.
Julcsi személyisége és közvetlensége egyből kiváltotta a gyerekek szeretetét fotó: Havasi
Elmondja, hogy a kézilabdával általános iskola alsó tagozatában, 3-4. osztályban találkozott először, neki még csak egy edzése volt egy héten, éppen ezért is nagyon vágyott arra, hogy játszhasson, labdát vehessen a kezébe. Szép emlékként idézi fel a “Bauxit pályás” alapozásokat, amelyek bár nem voltak a szíve csücske, sokszor talán még kedve sem volt, de tudta, hogy ez hozzá tartozik a sportághoz, ezért ha nehezebb volt nekiállni, társai lelkesedéséből merített erőt. 15 éves koráig Tapolcán kézilabdázott, az NB II-ben is szépen szerepeltek csapatával, ez idő alatt rengeteget tanult Antal Edit edzőtől és a csapat összetartó erejét azóta is nagyra becsüli. Szüleitől sokat hallotta, mennyire fontos az iskola, hogy a sport mellett legyen még egy pont az életében, amire támaszkodhat.
A gyerekek nehezen engedték el a kitűnő játékost fotó: Havasi
Ezért Veszprémbe járt középiskolába, amit aztán Győrben fejezett be magántanulóként, hiszen ekkor már a felnőtt csapatban játszott, itt kezdődött profi karrierje. Elképesztő élményként élte meg, hogy példaképével Görbicz Anitával egy csapatban játszhatott és már az első pillanattól kezdve baráti viszony alakult ki közöttük, mely azóta is tart. Julcsi azóta több csapatban is megfordult, jelenleg a Ferencváros csapatát erősíti balszélsőként. Hálás a sorsnak és szüleinek, hogy eddigi pályafutása alatt ennyi sikerben lehetett része és bízik benne, hogy a kitartó munka és elszántság további sikereket és élményeket fog szülni számára.
A gyerekek még számtalan kérdéssel bombázták, majd arra kérték, hogy álljon be közéjük és játsszon velük meccseket. És ő örömmel tett eleget a kérésnek… alázattal, szenvedéllyel és újra megmutatva a játék szépségét. A meccsek végét követően hosszas autógramm osztás és fotózkodás következett, majd a búcsú pillanata. És a gyerekek újra élnek halnak a játékért. /hg/