A mai napon polgári szertartás keretében végső nyugalomra helyezték Németh Lászlót, a Batsányi és a Badacsony táncegyüttesek alapítóját, hajdani művészeti vezetőjét, Tapolca város díszpolgárát. Az elhunytat a város saját halottjának tekinti.

A nyolcvan éves korában a napokban elhunyt Németh László, sokak szeretett Laci bácsija ravatalánál ott álltak népviseletbe öltözött tanítványai, a Batsányi Táncegyüttes jelenlegi vezetői, barátai, tisztelői, Tapolca és Badacsonytomaj városok önkormányzatainak képviselői, sok régi batsányis néptáncos.

Dobó Zoltán: Laci bácsi a szívét, a lelkét osztotta szét közöttünk…

A temetési szertartás alatt mindvégig zenekar által tolmácsolt népzene szólt. Elsőként a búcsúztató szertartás  szónoka, Bertalan Csaba ismertette Németh László életpályáját, szakmai munkásságát, eredményeit, sikereit a ravatalnál, majd átadta a szót Dobó Zoltán polgármesternek, aki Tapolca város nevében búcsúzott. – Minden hagyaték, minden teljesítmény a múltban gyökerezik, de a jövőben nyer értelmet. Laci bácsi rendkívül gazdag örökséget hagyott maga után. Ha sorra vesszük ennek a hagyatéknak az elemeit, egy olyan  hatalmas életművet látunk, amelyet csak kevesen képesek maguk után hagyni, hiszen kevesen képesek annyit adni a közösségnek, mint Laci bácsi.  Ő a szívét, a lelkét osztotta szét közöttünk és vált felejthetetlen tapolcai arccá, letéve névjegyét a halhatatlanok közé. Annak ellenére, hogy ő volt családjának utolsó élő tagja, mégis mindahányan az őáltala alapított család tagjai, rokonai, vagy támogatói vagyunk. Tapolcán szinte nincs olyan család, aki valamilyen formában ne kötődött volna hozzá, az általa vezetett Batsányi Táncegyütteshez. Vitathatatlan tehát, hogy családalapítóként kell tekintenünk rá, aki jó apaként egyengette, segítette tanítványai életét, miközben kiállt a rászorulók mellett, mindenkinek azt adva, ami által az egyén jobb, több lehetett. Óriási a felelőssége közösségünknek, hogy Németh László hagyatékát a jövőben a mesterhez  méltó módon kezelje. Köszönjük Laci bácsi mindazt amit adtál ennek a városnak, amit adtál nekünk!- zárta gondolatait Dobó Zoltán.

Krisztin N. László: Eljöttünk utoljára hozzád Laci, mert ez a tánc még jár neked! 

Krisztin N. László, Badacsonytomaj polgármestere Németh Lászlótól, mint a Badacsony Táncegyüttes alapítójától búcsúzott. Beszédében rámutatott, hogy miért köszönhet oly sokat Németh Lászlónak Badacsonytomaj, majd egy utolsó, képzeletbeli fellépésre hívta az elhunytat. –  Egykori tanítványaid, tisztelőid most eljöttek hozzád, mert úgy gondolták, hogy egy utolsó tánc még jár neked. Kedves Laci! Zúg a taps, s te a fehér ingedben, fekete mellényedben a színpad széléig előre lépsz. Arcodon azzal a jól ismert méltóságteljes, kicsit hamiskás mosollyal körbenézel, szívedre teszed a jobb kezed, bal kezedben a kalap, mellyel körbemutatod az életed, a munkásságod és örök emléknek átnyújtod nekünk, mintha csak azt mondanád: Drága barátaim! Köszönöm az együtt eltöltött éveket, évtizedeket. A táncpróbák során megtanultuk, hogy az emberi élet lényege, tartozni valahova, tenni valamiért, hogy fontos az egymásra figyelés, a másik megbecsülése, tisztelete. Ez tanításom valódi lényege! Drága barátaim! Ugye azt hittétek, hogy táncolunk, pedig ott az előadásokon, az utazások alatt tanultuk és éltük az emberi életet. Mert az élet nevű tánc erősebb a halálnál. Soha nem érhet véget, mert igenis van élet, van tánc a halál után is. Kedves Laci, nyugodj békében! – búcsúzott Krisztin N. László, majd a Batsányi Táncegyüttes egykori és jelenlegi tagjainak személyes és mélyen megható búcsú gondolatai szólaltak meg a hangszórókból Kovács Melinda, a Tapolcai Városi Televízió főszerkesztőjének felolvasásban. Az elhunytat sokan kísérték utolsó útjára, a város által biztosított díszsírhelyét virágok, koszorúk borították el.  /Töreky L./