Czibere Tibor 1930. október 16-án született Tapolcán. Édesapja MÁV segédtiszt volt, édesanyja háztartásbeli. Az elemi iskola négy osztályát szülővárosában végezte, majd 1941-től a Keszthelyi Premontrei Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1949-ben kitüntetéses érettségi bizonyítványt szerzett. Felsőfokú tanulmányait a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (ma Miskolci Egyetem) kezdte meg a frissen alapított Gépészmérnöki Kar egyik első gépészmérnök hallgatójaként. Itt 1953-ban kitüntetéses oklevéllel végzett. 1956-tól a Ganz-MÁVAG Mozdony- Vagon és Gépgyárban kutatómérnökként tevékenykedett, 1968-ban vehette át egyetemi tanári kinevezését. Tudományos eredményeit a külföldi szakmai körök is elismerték, itthon, 1962-ben, 32 évesen Kossuth-díjat kapott. Később ismét a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen dolgozott, 1978-tól rektorként. Egészen kivételes munkabírása lehetővé tette számára a rektori megbízás mellett folytatott további tudományos munkát. A hazai felsőoktatásban kifejtett tevékenysége elismeréseként 1985-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, székfoglaló előadását „Lökéshullámok a hangsebesség feletti gázinjektorban”- címen tartotta. 1988-ban a Németh kormány művelődési miniszterévé választották, ám egy év múlva, saját elhatározásából visszatért a Miskolci Egyetem Áramlás- és Hőtechnikai Gépek Tanszékére, ahol újult erővel vetette bele magát a kutatómunkába. „Tudományos iskolateremtő tevékenységéért” 1996-ban Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki. 2000-től viselhette a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktora (Doctor Honoris Causa) címet, 2006-ban pedig Széchenyi-díjat kapott. Fő kutatási területe a hidromechanika és a termodinamika egyes elméleti kérdései voltak. E témaköröket oktatta a Miskolci Egyetemen. Több publikációjában foglalkozott a vezetéses hőátviteli folyamatok számításával szilárd testekben fázisátalakulás során és mellett, valamint a háttérrétegekben háromdimenziósan áramló súrlódásos folyadékokkal. Új eljárásokat dolgozott ki a hidrodinamikai szárnyrács-elmélet fejlesztése során, amelyeket több évtizeden át hasznosítottak a gyakorlatban. Egyetemi vezetőként igyekezett megerősíteni az egyetem helyét a magyar mérnökoktatásban. Több mint ötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből öt könyv szerzője, szerkesztője volt. Munkáit magyar, angol és német nyelven adta közre. Tevékenységéhez mindvégig nyugodt, szerető családi hátteret biztosított számára felesége, Nagy Gabriella, és leánygyermekeik, Gabriella és Beáta, akik 5 unokával ajándékozták meg a tapolcai születésű tudóst. A Kossuth-, Széchenyi-, Szent-Györgyi Albert, Bánki Donát-díjas Dr. Czibere Tibort 2018 novemberében számos ismert tapolcai vállalkozó, cégvezető, köztük egyik egyetemi tanítványa terjesztette fel példaértékű életműve, életvitele alapján, a város tisztelete és megbecsülése jeléül a Tapolca Város Díszpolgára címre. A tudóst 2023 december 24-én, életének 93. évében érte a halál. Nyugodjék békében! /tl/