A tapolcai kórház Ady Endréről elnevezett utcájában nemcsak az épített örökség került megvilágításba, hanem izgalmas irodalom- és helytörténeti témák keresztutcáiba is invitálta Németh István Péter irodalomtörténész, költő a Tapolcai Ünnepi Napok és a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 programjának résztvevőit augusztus 16-án.
A Köztársaság térről indult a séta, amely Tanácsköztársaság tér volt, azelőtt pedig Szabadság tér, de leginkább Vásártér-nek hívták a tapolcaiak, a mai Ady utca keleti kezdeténél-végénél. De a 19. század közepéig Akasztófadombként is funkcionált. Utoljára Rózsa Sándor komáját húzták föl itt – mesélte Németh István Péter. Tekintélyparancsoló volt – mindenesetre – mindig ez a tér a Járásbíróság szomszédságában. A bírók közt írók is voltak a Járásbíróság épületében, a legnevesebb Búzás Huba, akinek hangja akár Villonéhoz is hasonlítható. Az Ady Endre utcát, amely 1948-ban kapta csupán nevét, sokáig Kórház utcának nevezték a tapolcaiak. Ennél pontosabb és praktikusabb utcanevet nem kaphatott volna ez az út – fűzte hozzá a költő. A kórház első betegei a frontról érkezett sebesültek voltak. Az épület 1914-ben készült el a seprűszárító helyén. Aztán ki mindenki nem gyógyult itt, lehetetlen fölsorolni – idézett meg az író néhány írástudót a legjelentősebbek közül, mint Mészöly Dezső, az idős – GULAG-ot is túlélt – Lengyel József, Zelk Zoltán, aki szerint „Vannak kórházak Budán Angyalföldön Tapolcán”. Tovább haladva a régi mentőállomás hűlt helyéhez is szóltak adomák, melyek szerint Tatay Sándorért innen indult Szigligetre az esetkocsi. Ahol az Adyból a Darányi Ignác utca nyílik társul szegődött Dr. Andrónyi Andor, és költő barátja Weöres Sándor verssorai. A Szeghalmy Bálint tervezte protestáns templom szépségeit Kardos Laura művészettörténész asszony ekképpen dicséri: “Szent láncszemek, áldott állomások az örökkévalóság útján”. És itt volt, a következő sarkon, a mindig fehérre meszelt pékség gyermekkoromban, amelynek kerítése ugyanezekkel az ívekkel juttatták eszembe a kifliket, míg a friss sütések illata szállt. A PRI épületében volt életem első olyan intézménye, ahová aránylag tartósan tartoztam. Ez volt a bölcsőde – idézte fel gyermekkori emlékeit NIP. “A Bárdos Lajos Általános Iskolának diákkoromban száma volt, csak Egyes Iskolának mondtuk.” Udvarán ma az iskola falai között tanító Bertha Vincének és Bulcsú fiának közös emlékfája nő. Bertha Vince tanító ellenállt a Rákosi korszakban, sőt a karhatalmisták elől bujdosott még a Bakonyban is – emlékezett. A séta utolsó stációja a Vázsonyi-ház, ma vendéglátóipari egység, maga a Boszorkánytanya. Itt élt és alkotott, Vázsonyi Izidor, aki igen víg kedélyű versekkel vágott neki a világnak:
/k.e./
“Tarkás földek fölött Csobáncnak kapuja,
Rá hajdanában várat raktanak.
Lerombolták; a repkény is befutja
Csak itt–ott állnak még erős falak.
Megannyi név van a kövekbe vésve
Turista népség rótta mind bele,
– hogy itt történt a labancok verése
Annak ma nincsen emlékjele.
A templom is bedült a vár alatt,
Benőtte gyep, kökény meg iszalag,
Egy árva lélek arra nem halad.
De annál több madár keresi fel,
Istent dicsérő zsoltárt énekel,
S így marad meg szentnek ez a hely.”
