A közönség hosszantartó tapssal köszönte meg a Tapolcai Amatőr Színjátszó Klub tagjainak, a Batsányi Táncegyüttesnek, a Tapolcai Musical Színpad előadóinak, Vitus Katának, A Rock-Inger együttes tagjainak és a velük muzsikáló tapolcai zenészeknek az Elveszített kézszorítás című közel kétórás zenés, táncos előadást pénteken este a Tamási Áron Művelődési Központ színháztermében. A hazaszeretettől áthatott történelmi színdarabot Pass Sándor írta és rendezte.
Az első világháború, majd az azt lezáró trianoni döntés a nemzet, a magyar emberek százezreinek, millióinak életét, sorsát írta át. A háború csatatereiről visszatérő magyar katonák és családjaik, szerelmeik örömét hamar felváltotta a Trianonnal elrabolt területeken az idegen uralom bosszúja és igazságtalansága. Pass Sándor Elveszített kézszorítás című színdarabja egy magyarok lakta kis erdélyi zsákfalu lakóinak, családjainak életén keresztül mutatta be a magyarságot ért példátlan csapást és a mindezeken felülemelkedni képes emberi tartást, család és hazaszeretetet.
Balról: Antalóczy Zoltán, Bukovinszki Gergő és Novák István
A színdarab cselekménye csak részben irodalmi fikció, hiszen valós múltbéli helyszínre viszi el a közönséget és olyan eseményeken nyugszik, amelyek szintén ismertek a történelemtudomány előtt. Nagyon röviden erről: az erdélyi Bodrogon (Kalota-vidék, Kolozspatához tartozó apró falu) mindössze tíz család lakott, akik 1903-1906 környékén költöztek a vidékre. Kormányprogram keretében, pályázat útján jutottak új házaikhoz és birtokaikhoz. A színdarab fiktív részét az itt élő magyar családok tagjainak a falu főterén zajló beszélgetései jelentették. Ezekből a beszélgetésekből tudtuk meg, hogy mi történik a külvilágban és mi történik velük, lányaikkal, fiaikkal 26 éven át, konkrétan 1914-től, az első nagy világégés kitörésétől, 1940 szeptemberéig, tehát a második bécsi döntésig . (Észak-Erdélyt az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés ítélte Magyarországnak. Amíg a visszacsatolt területek magyar nemzetiségű lakosai hatalmas örömmel, a román fennhatóság alatt maradt dél-erdélyi területeken élő magyarok mély megdöbbenéssel fogadták a hírt. Bodrogot az új határ a falu főterénél szelte ketté, két ház Magyarországhoz került, nyolc ház Romániában maradt. A déli falurészen élők négy évig határátlépővel jártak át megművelni földjeiket… )
Balról: Korponai Kitti, Antalóczy Zoltán, Bali Mónika és Havasi Gábor
A darab egyetlen díszletbútora egy kültéri pihenőpad volt, a vetített háttér pedig a falukép. Az előbbi a közösségi élet színtere, az utóbbinak évszakonként és a történésekkel összhangban változó színei jelezték az idő múlását és gyakran a cselekményben előforduló drámai történések hatását erősítették. A tapolcai amatőr színészek játékát a Batsányi Táncegyüttes szép és szinte beszélő tánckoreográfiái, továbbá a Rock-Inger együttes és több tapolcai vendégelőadó hangulatos, slágergyanús zenéi, vers megzenésítései és ismert magyar dalok feldolgozásai egészítették ki.
A látványvilág, a fülbemászó zenék, énekek, versek és a kifejező táncok együtt erősítették azt a mondanivalót, amely miatt az Elveszített kézszorítás – című színdarab megszületett: hirdetni a gyalázatos trianoni döntés igazságtalanságát, a soha el nem múló reményt és a magyarság összetartozását minden körülményben. Ahogy azt Gergely András (Antalóczy Zoltán) Bodrog falu tanítója a darab zárásaként megfogalmazza: “…Mit akar tőlünk a nagyvilág, szétszakítani bennünket? Még ezt a kis falut is? Bárhol menne ez az átkozott határ, ennél minden jobb lenne. Most azt várják tőlünk, hogy megtörünk, elveszünk egyszer és mindenkorra, hát nem fogunk. Legyünk egymásnak Cirenei Simonjai. Sem ember, sem határ minket el nem választhat, mi testvérek vagyunk…
Szereposztás: Gergely András: Antalóczy Zoltán, Varga László: Baracskai László, Gergelyék lánya Réka: Bali Mónika, Varga László fia Csaba: Havasi Gábor, Gergely Andrásné Kata: Korponai Kitti, Varga László felesége Erzsébet: Dominek Ica, Balog Zsigmond: Révész Dávid, Csordás Tibor: Torma Tamás, Szabó Márton: Novák István, Szabó Kicsi Márton: Bukovinszki Gergő. /Írás, fotók: Töreky László/
