Lassan tíz hónapja élünk járvány-üzemmódban, ami megtépázza az idegeket, kiszikkasztja az érzelmeket. Ennek ellenére sokat tehetünk azért, hogy otthonunk ne váljon puskaporos hordóvá, és ne tegyük pokollá szeretteink életét az állandó morgással.

– A mai generációk élete járvány nélkül is tele van szorongással – állítja Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója és vezetője.

Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója fotó: internet

– A felnőttek és a gyerekek egyaránt úgy érzik, elveszítették a kontrollt az életüket irányító események és a környezetük felett, ezért egzisztenciális szorongás gyötri őket. Erre a helyzetre rakódott rá a járvány miatti félelem, az aggodalom, és az a tény, hogy fenekestől felfordult az életünk. Ezt az igazságot mindenki a maga bőrén érzi. Megszokott rutinunk már tavasszal semmivé vált, sokan home office-ba kényszerültünk, amiből csak egy rövid időre szabadultunk ki. A gyerekek esetleg online „járnak” iskolába. Így lépten nyomon egymásba botlunk a lakásban. A helyzetet súlyosbítja a szeparációs szorongás, hiszen el vagyunk zárva a kollégáktól, a barátoktól és a szeretteinktől. Mindezek tetejébe kínoz minket a szüntelen aggodalom a családtagjainkért, a félelem az állásvesztés lehetőségétől, anyagi helyzetünk megrendülésétől. Léder László szerint ebben a helyzetben nem tehetünk mást, mint hogy tudomásul vesszük, megváltozott az életünk.

A mai körülmények között nem lehet egy háztartást, a családi életet úgy menedzselni, mint békeidőben. Bele kell nyugodnunk, hogy a mai helyzet nem alkalmas rá, hogy megreformáljuk az életünket, megvívjuk a családon belüli gender-háborúnkat, megneveljük rakoncátlan utódunkat vagy éppen a lázadó korban lévő kamasz gyerekünket. Annak sincs itt az ideje, hogy belevágjunk egy lakásfelújításba. Bőven elegendő feladatot jelent, hogy beletanuljunk abba, miként kell megszervezni a háztartást, szétosztani a teendőket, beleszokjunk a fertőtlenítésbe és abba, hogy mindenkinek jusson tiszta arcmaszk, ha el kell mennie otthonról. – Nagy elszánások helyett most inkább állítsuk takarékra magunkat – int a pszichológus. – És ne felejtkezzünk el róla, hogy a helyzetünkből fakadó nehézségeken csak úgy tudunk úrrá lenni, ha megtaláljuk a csapatmunka, az együttműködés új formáit.

Az összezártság közepette könnyen sérülhet a családot összetartó energetikai lánc, az összetartozás érzése, a máskor mindent felülíró szeretetkapcsolat. A pszichológus szerint ezt elkerülhetjük, ha ügyelünk rá, hogy mindenkinek, a gyerekeknek is jusson úgynevezett én-idő, olyan időszak, amikor az ember egyedül lehet, azt teheti, amit éppen szeretne, ami segít feltöltődni. Régen rossz, ha erre csak akkor van mód, ha elvonul valaki a mellékhelyiségbe, vagy a fal felé fordul, mintha aludna. Most mindennél fontosabb, hogy mindenkinek rendelkezésére álljon a lakásban egy zug, ahol elbújhat a világ elől, olvashat, zenét hallgathat, vagy éppen csak kinézzen a fejéből.

Ám Léder László úgy látja, ugyanígy fontos az úgynevezett pár-idő biztosítása. Amikor Apa és Anya csak egymásra figyel, amikor megbeszélhetik a napi teendőket és eseményeket, vagy éppen visszaidézik az emlékeiket. Persze a pár-idő megteremtése kisgyermekes családokban rendkívül nehéz, de nem lehetetlen. A reggeli kávézás, a délutáni szieszta szertartása, a sétához vagy akár az ebédfőzéshöz, rendtevéshez kötődő rituálék feltétlenül segítenek lopni néhány tízpercet, félórát magunknak.

– Abba sem törődhetünk bele – mondja Léder -, hogy az összezártság miatt kikopjon az életünkből az intimitás, a szexualitás. Sok feszültség forrása lehet, ha egy pár az otthon lévő gyerekekre hivatkozva lemond róla, hogy akár egy-egy érintéssel, simogatással jelezzék egymásnak, nem múlt el a szeretet, szerelem, nem hunyt ki a vonzerő. Az apró kedvességek azt is jelzik: együtt vészeljük át a mostani nehéz időket. Ez biztonságot is ad.

Amennyiben sikerül módot találni, hogy ne sérüljön a pár-idő, akkor viszonylag könnyű lesz a család-idő megszervezése is az Apa Akadémia alapítója szerint. Ebben segíthetnek az előre megtervezett közös otthoni programok, egy kártyacsata, társasjáték, vagy egy közös családi filmnézés.

Jelentősen enyhíti a szeparációs szorongást, vagyis a bezártság érzését, ha kimozdulunk a lakásból. Egy erdei kirándulás vagy akár egy közös séta sokat javít a közérzetünkön, és sokféle feszültséget felold. És persze meg kell találni a módját, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot a nagyszülőkkel, a rokonokkal, barátokkal. Még a skyp-kapcsolat is több a semminél, noha így nem maradéktalan az öröm. Ám e találkozásokat is érdemes keretek között tartani, hogy az osztálytárs hívása, a nagymamával való beszélgetés ne verje szét a napi munkát vagy a családi programot. Ennek megszervezése kezdetben nehéz lehet, de idővel napi rutinná válik, ráadásul alkalmat ad rá, hogy egy örömteli eseményre várhassunk egy unalmasnak ígérkező nap folyamán.

Léder László azonban óva int attól, hogy teljesen átadjuk magunkat az online térben történő eseményeknek. A felmérések szerint járvány-helyzet nélkül is depressziót okoz, ha túlságosan sok időt töltünk a számítógépnél vagy a tablettel, a mobilunkkal. A mostani helyzetben a hosszúra nyúlt gépidő fokozza az esélyét a súlyos depresszió kialakulásának.

Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal is, hogy a hónapok óta tartó feszültségekkel teli időszakban időnként kipattan egy-egy veszekedés, elhangzik egy bántó felcsattanás. A magunkra erőltetett türelem, az elnézés, a szőnyeg alá söprés nem feltétlenül segít az ilyen helyzetekben. Léder László szerint rengeteget árt egy párkapcsolatnak, a családi harmóniának a hetekig tartó néma duzzogás, az önmagunkban lefolytatott, folyton átismételt gyilkos veszekedés. Ez nem enyhíti, inkább kiélezi a feszültségeket, elmérgesíti a felek közötti kapcsolatot. Egy mederben tartott, nem eldurvuló, de akár hangos vita is lehet feszültségoldó, ha a gyerekeket közben óvjuk a felnőttek konfliktusától. A néma duzzogás azonban nem jár ilyen előnnyel. Ha többször előfordul, feltétlenül kérjünk segítséget egy családterapeutától.  Sokszor már az segít, ha megindul a beszélgetést a vitában álló felek között. Mert a feszültségeket csak úgy lehet feloldani, ha beszélünk róluk, ha kibeszéljük, megbeszéljük a kiváltó okokat, és együtt keressük meg a kivezető utat abból a csapdából, amibe jutottunk.

Az Apa Akadémia alapítója azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy különösen nehéz időszak előtt állnak most a családok. A karácsony, az advent időszaka szerencsésebb években a családi kapcsolatok megerősítése, a lelki megtisztulás, az emelkedettség, a boldog ünneplés ideje. Sok feszültség forrása lehet, ha a megszokott módon akarjuk megszervezni, átélni. Ennek nem most van itt az ideje. Változtatnunk kell az ajándékvásárlási szokásainkon, hiszen nem járhatjuk ajándékokért az üzletközpontokat úgy, ahogyan megszoktuk. Vélhetően nem rendezhetünk népes családi összejöveteleket sem, mint tavaly, tavalyelőtt. Ki kell alakítanunk a korábbiaknál szerényebb szertartásainkat, meg kell találnunk az ünneplésnek csöndesebb, és talán éppen ezért meghittebb módját. Vagyis arra kell felhasználnunk Advent, a készület idejét, amire való. Karácsony és Újév így nem a feszültségek és a csalódások forrása lesz, hanem valódi ünnep az egész családnak./hg/