„Teltház” az TÁMK nagytermében, egy sikeres darab bemutatása a színpadon…mondhatnánk,

hogy ez egy szokványos pillanatkép a tapolcai kultúra világából. Az előadás mégis más, mint egy átlagos

teátrumi est, ugyanis ebben a darabban fogyatékkal élők és a többségi társadalomhoz

tartozók játszottak együtt. Mindezen ismeretek birtokában kezdtem el nézni a produkciót, de a

műsorban megjelenő jelmezek, a diákok és felnőttek közös játéka néhány perc múlva nem

csak feledtették velem a fent említett körülményeket, hanem teljesen hitelessé is tették

számomra a darabot. Horváthné Somogyi Ildikó, az ÉFOÉSZ Közhasznú Egyesület megyei

elnöke az előadás előtti interjúban elárulta, hogy a darab megrendezésének elsődleges célja

az integráció segítése volt.

Az egyesület munkája többek között az, – mesélte el Ildikó – hogy intézményeket működtet,

munkát ad a fogyatékkal élőknek.

 

• Viszont ezen felül a kultúrára is nagy hangsúlyt fektetünk.

Nem csak a mindennapokban kell megadni az esélyt számukra, hanem akár a színház

világában is lehetőséget kell biztosítani, hogy olyan esélyeik legyenek, mint bárki másnak.

Ezért hoztuk létre a Szögleteskerék Színházat, ahol a Tapolcán és környékén élő felnőtt

fiatalok tanulnak színészetet heti rendszerességgel. Ennek köszönhető, hogy immár második

alkalommal rendezzük meg a városban az integrált napot, ami azt jelenti, hogy délelőtt az

óvódásoknak és kisiskolásoknak, este pedig a városnak játszunk.

Hogy fogadták a kisgyermekek az előadást?

• Én úgy gondolom, hogy délelőtt, ebben az interaktív játékban ledőltek a falak a gyerekek és a

színészek között. Senkinek nem jutott eszébe, hogy ki a fogyatékkal élő és ki az, aki a többségi

társadalomhoz tartozik. Én abban hiszek, hogy nekünk kell kinyitni az ajtókat, hogy

megismerjenek minket, hogy lássák, olyanok vagyunk, mint bárki más. Csak, lehet, hogy

valamelyik kollégának kerekesszékre van szüksége, vagy van olyan, akinek jobban el kell

magyarázni a feladatot. Együtt dolgozunk nap-mint nap, így, munkatársak vagyunk.

Hozzáteszem, szívből örülök, hogy ilyen kollégáim vannak.

A színdarabban szereplő színészek között hány százalék a fogyatékkal élő?

• A délelőtti előadásban, ahol a Ludas Matyit mutatták be, nyolcvan százaléka volt a

színészeknek fogyatékkal élő. Az esti előadásnál pedig fele- fele arányban. Nagyon fontos

számunkra, hogy a fogyatékkal élőknek is ugyan olyan esélyeik legyenek a színpadon, mint a

többségi társadalomból érkezőknek. Bartokos Tamás rendezővel – aki az Imre Sándor

Szeretetszínházat is vezeti – mindig különös gonddal figyelünk arra, hogy mindenki megkapja

a ráillő szerepet. Amikor nekiállunk egy darabnak, akkor az első lépés, hogy átbeszéljük a

munkálatokat és én, mint gyógypedagógus, ő mint színész áll neki a tervezésnek. Ha kell,

akkor korrigálunk a szerepeken, hogy mindenki jól érezze magát a produkcióban. Nagyon sok

munka van egy ilyen darab színpadra vitelében. A mai napot egy év munkája előzi meg.

Ki vagy kik döntik el, hogy ki játszik a darabban?

• Ez ugyan úgy működik, mint mindenhol máshol. Az egyesületnél mi is mindenkinek megadjuk

az esélyt a szereplésre. Tapasztalatom, hogy ha valakinek megadjuk a lehetőséget, hogy

intézményünknél dolgozzon, akkor dolgozni fog, ahogy bárki más. Ha megadjuk a lehetőséget

a színjátszásra, akkor eldöntheti, hogy szeretne-e játszani vagy sem. Akik élnek a

lehetőséggel, azok nagy örömmel veszik a próbákat. Délelőtt dolgoznak, délután pedig

foglalkozások vannak, örömdobolás, tánc, színház. Mindenki megtalálhatja a magának

megfelelő elfoglaltságot és ezt nagyon szeretik a fiatalok, boldogan járnak ezekre az

összejövetelekre.

Előfordul, hogy a két társulat tagjai között barátság jön létre?

• A Szeretet Színház és a Szögleteskerék Színház tagjai között szoros kötelék jött létre. A tagok

várják a találkozásokat, az együtt töltött órákat. De vannak, akik a különböző közösségi

oldalakon is tartják a kapcsolatot, és ott írnak egymásnak. Valahol ez is volt a cél, hogy

lássák egymást, támogassák a másikat a színpadon. A többségi társadalomhoz tartozó

gyerekek már ismerik a mi fiataljainkat, és úgy segítik őket, mondjuk egy lépcsőn való

felmenetelen, hogy mi azt már észre sem vesszük. Ez pedig nagyon fontos az integráció

szempontjából, ugyanis ezt a szemléletet minél korábban ki kell alakítani az egyénben a

szocializáció során. Ezért is tartunk előadást a kicsiknek. Az elfogadás, az egy nagyon nagy

dolog. De ez nem csak a fogyatékkal élőkre vonatkozik, hanem minden emberre, hiszen

valamiben mindenki segítségre szorul.

Milyen visszajelzéseket szoktak kapni?

• Nagyon jókat. A délelőtti előadások után a pedagógusok meg szokták köszönni a munkánkat

és elmondják, hogy mit mondtak a gyerekek a látottakkal kapcsolatban. A legszebb

visszajelzés számomra az, amikor az előadás után állva tapsol a közönség. Nem csak tetszik

nekik, amit láttak, hanem értékelik mindazt a munkát, ami mi beletettünk.

Munkaként tekint a foglalkozására?

• Én már több mint 25 éve vagyok ezen a pályán, de sohasem tekintettem munkának. Mindig

szívvel-lélekkel csináltam, másként ezt nem is lehet. Nekem ez az életem.

Az integrált színházi kezdeményezés újfajta megközelítést kínál az elfogadás, a

közösségépítés és a társadalmi szemléletformálás felé. A Szögleteskerék Színház és a Szeretet

Színház közös munkája azt bizonyítja, hogy a színház ereje nemcsak a művészi élményben,

hanem az összetartozás és a támogatás érzésének megerősítésében rejlik. Az előadások

nemcsak szórakozást nyújtanak a közönségnek, hanem fontos üzenetet is közvetítenek az

elfogadásról és az integrációról. /Szili Zoltán/