„Teltház” az TÁMK nagytermében, egy sikeres darab bemutatása a színpadon…mondhatnánk,
hogy ez egy szokványos pillanatkép a tapolcai kultúra világából. Az előadás mégis más, mint egy átlagos
teátrumi est, ugyanis ebben a darabban fogyatékkal élők és a többségi társadalomhoz
tartozók játszottak együtt. Mindezen ismeretek birtokában kezdtem el nézni a produkciót, de a
műsorban megjelenő jelmezek, a diákok és felnőttek közös játéka néhány perc múlva nem
csak feledtették velem a fent említett körülményeket, hanem teljesen hitelessé is tették
számomra a darabot. Horváthné Somogyi Ildikó, az ÉFOÉSZ Közhasznú Egyesület megyei
elnöke az előadás előtti interjúban elárulta, hogy a darab megrendezésének elsődleges célja
az integráció segítése volt.
Az egyesület munkája többek között az, – mesélte el Ildikó – hogy intézményeket működtet,
munkát ad a fogyatékkal élőknek.
- Viszont ezen felül a kultúrára is nagy hangsúlyt fektetünk.
Nem csak a mindennapokban kell megadni az esélyt számukra, hanem akár a színház
világában is lehetőséget kell biztosítani, hogy olyan esélyeik legyenek, mint bárki másnak.
Ezért hoztuk létre a Szögleteskerék Színházat, ahol a Tapolcán és környékén élő felnőtt
fiatalok tanulnak színészetet heti rendszerességgel. Ennek köszönhető, hogy immár második
alkalommal rendezzük meg a városban az integrált napot, ami azt jelenti, hogy délelőtt az
óvódásoknak és kisiskolásoknak, este pedig a városnak játszunk.
Hogy fogadták a kisgyermekek az előadást?
- Én úgy gondolom, hogy délelőtt, ebben az interaktív játékban ledőltek a falak a gyerekek és a
színészek között. Senkinek nem jutott eszébe, hogy ki a fogyatékkal élő és ki az, aki a többségi
társadalomhoz tartozik. Én abban hiszek, hogy nekünk kell kinyitni az ajtókat, hogy
megismerjenek minket, hogy lássák, olyanok vagyunk, mint bárki más. Csak, lehet, hogy
valamelyik kollégának kerekesszékre van szüksége, vagy van olyan, akinek jobban el kell
magyarázni a feladatot. Együtt dolgozunk nap-mint nap, így, munkatársak vagyunk.
Hozzáteszem, szívből örülök, hogy ilyen kollégáim vannak.
A színdarabban szereplő színészek között hány százalék a fogyatékkal élő?
- A délelőtti előadásban, ahol a Ludas Matyit mutatták be, nyolcvan százaléka volt a
színészeknek fogyatékkal élő. Az esti előadásnál pedig fele- fele arányban. Nagyon fontos
számunkra, hogy a fogyatékkal élőknek is ugyan olyan esélyeik legyenek a színpadon, mint a
többségi társadalomból érkezőknek. Bartokos Tamás rendezővel – aki az Imre Sándor
Szeretetszínházat is vezeti – mindig különös gonddal figyelünk arra, hogy mindenki megkapja
a ráillő szerepet. Amikor nekiállunk egy darabnak, akkor az első lépés, hogy átbeszéljük a
munkálatokat és én, mint gyógypedagógus, ő mint színész áll neki a tervezésnek. Ha kell,
akkor korrigálunk a szerepeken, hogy mindenki jól érezze magát a produkcióban. Nagyon sok
munka van egy ilyen darab színpadra vitelében. A mai napot egy év munkája előzi meg.
Ki vagy kik döntik el, hogy ki játszik a darabban?
- Ez ugyan úgy működik, mint mindenhol máshol. Az egyesületnél mi is mindenkinek megadjuk
az esélyt a szereplésre. Tapasztalatom, hogy ha valakinek megadjuk a lehetőséget, hogy
intézményünknél dolgozzon, akkor dolgozni fog, ahogy bárki más. Ha megadjuk a lehetőséget
a színjátszásra, akkor eldöntheti, hogy szeretne-e játszani vagy sem. Akik élnek a
lehetőséggel, azok nagy örömmel veszik a próbákat. Délelőtt dolgoznak, délután pedig
foglalkozások vannak, örömdobolás, tánc, színház. Mindenki megtalálhatja a magának
megfelelő elfoglaltságot és ezt nagyon szeretik a fiatalok, boldogan járnak ezekre az
összejövetelekre.
Előfordul, hogy a két társulat tagjai között barátság jön létre?
- A Szeretet Színház és a Szögleteskerék Színház tagjai között szoros kötelék jött létre. A tagok
várják a találkozásokat, az együtt töltött órákat. De vannak, akik a különböző közösségi
oldalakon is tartják a kapcsolatot, és ott írnak egymásnak. Valahol ez is volt a cél, hogy
lássák egymást, támogassák a másikat a színpadon. A többségi társadalomhoz tartozó
gyerekek már ismerik a mi fiataljainkat, és úgy segítik őket, mondjuk egy lépcsőn való
felmenetelen, hogy mi azt már észre sem vesszük. Ez pedig nagyon fontos az integráció
szempontjából, ugyanis ezt a szemléletet minél korábban ki kell alakítani az egyénben a
szocializáció során. Ezért is tartunk előadást a kicsiknek. Az elfogadás, az egy nagyon nagy
dolog. De ez nem csak a fogyatékkal élőkre vonatkozik, hanem minden emberre, hiszen
valamiben mindenki segítségre szorul.
Milyen visszajelzéseket szoktak kapni?
- Nagyon jókat. A délelőtti előadások után a pedagógusok meg szokták köszönni a munkánkat
és elmondják, hogy mit mondtak a gyerekek a látottakkal kapcsolatban. A legszebb
visszajelzés számomra az, amikor az előadás után állva tapsol a közönség. Nem csak tetszik
nekik, amit láttak, hanem értékelik mindazt a munkát, ami mi beletettünk.
Munkaként tekint a foglalkozására?
- Én már több mint 25 éve vagyok ezen a pályán, de sohasem tekintettem munkának. Mindig
szívvel-lélekkel csináltam, másként ezt nem is lehet. Nekem ez az életem.
Az integrált színházi kezdeményezés újfajta megközelítést kínál az elfogadás, a
közösségépítés és a társadalmi szemléletformálás felé. A Szögleteskerék Színház és a Szeretet
Színház közös munkája azt bizonyítja, hogy a színház ereje nemcsak a művészi élményben,
hanem az összetartozás és a támogatás érzésének megerősítésében rejlik. Az előadások
nemcsak szórakozást nyújtanak a közönségnek, hanem fontos üzenetet is közvetítenek az
elfogadásról és az integrációról. /Szili Zoltán/