Tapolca táji és épített, illetve művészek által megformált örökségeit részletesen is bemutatva, helytörténeti és művészeti utazásra invitálta Németh István Péter irodalomtörténész, költő a TÁJTÉKA sétafesztivál, a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 SÉTAPOLCA programjának regisztrált résztvevőit június 17-én. Nagy taps járt a résztvevőktől a tapolcai költőnek a mély szellemi vizeken evező, ugyanakkor hangvételében, stílusában mesésen könnyed előadásért.

A hétvégén több hasonló ismeretterjesztő, helyismereti séta is indult Tapolcán és környékén, többek között a Pető Piroska, Kovács Krisztina, dr. Décsey Sándor és Hangodi László vezetésével. Azok, akik Németh István Péterrel tartottak (ezúttal mi is) történelmi időben és művészeti kitekintésben is szabadon szárnyaló, széles spektrumú szellemi utazás részvevői lehettek.

,

A Fő térről, pontosabban a Szentháromság szobortól indult a séta, amely R. Törley Mária Szőlőszedő Leányánál ért véget, érintve a Négy évszak szoborcsoportot és a Batsányi szobrot, a napfényben fürdő Malom-tavat, a közeli Szent kutat és Baumberg Gabriella mellszobrát is. Németh István Péter elmondta: „Az első útikalauzok már dicsérik a Malom-tavat. Közülük Sághy János A Balaton írásban és képben című könyve Keszthelyen, 1902-ben jelent meg, amely így ábrázolja kicsiny húgát: A városka közepén kis tavacska van, melyet magas házakkal építettek körül. A tó vize állandóan langyos. Télen sem fagy be. A víz hőfoka 16 °C. A tó fenekén valóságos moszat-erdő van. (Helyesen: hínárerdő)A tóba a közvetlen mellette fakadó több forrás zajlik. Érdekes, hogy az egyik az emeletes takarékpénztári épület alól folyik ki. A források vize tiszta és hideg. A lakosság ivóvíznek meríti. A tó a püspöké. Kellemes fürdőül használják. A tapolczaiak szintén sóvárognak, hogy ha ez a tó más kezekben volna, milyen fürdő válnék belőle! Tapolczán született Bacsányi János. Az utas zarándokoljon el szülőházához. Egyszerű hajlék ez, kis kerttel, melyben források fakadnak és sietnek a kert alatt levő tóba. Az 1960-as években Lipták Gábor tudósított róla: „Már az Arany János utca 8. és 10. számú házak között magas tűzfalak lábánál levezető, régi lépcső maga is romantikus bevezetője a tó partján szemünk elé táruló elragadó látványnak. Egymásra támaszkodó házak, magasra nyúló kőfalak, lépcsők, boltívek és kerítések veszik körül a vizet, melynek színén ott remeg a partok olasz városrészekre emlékeztető tükörképe.”

1963. november 12-én Tóth Jóska bácsiék a tapolcaiak nevében azzal a hivatalos levéllel fordultak a Művelődésügyi Minisztériumhoz, hogy Batsányi János költőnk hitvesének, Baumberg Gabriellának a következő esztendőben szobrot szeretnének állítani azon a helyen, ahol a Malom-tóra nyúlik le a Batsányi család egykori telke.

A város Borsos Miklóst szerette volna megnyerni ahhoz, hogy az osztrák költőnő mellszobrát kifaragja. 1964. május 17-én vasárnap délelőtt 11 órakor a Kis-tó partján a Deme László százados vezényelte fúvós honvédzenekar előadásában fölcsendült a Himnusz. Az avató ünnepséget Marton László helytörténész nyitotta meg, Töreky László pedig elszavalta Batsányi János Baumberg Gabriellához írott versét. Farkas Ferenc zeneszerző Batsányi versére komponált kánonját a tapolcai iskolák egyesített kórusa adta elő. Bánfay Magdolna tanárnő volt a dirigens. A költőnőre ünnepi beszédében Keresztury Dezső emlékezett… Batsányi, a dunántúli írótársait a nyelvújítási küzdelmek során Linzből is támogatta. Kisfaludy Sándornak minden levelére válaszolt. S ahogy Márai Sándor szomorún megtapasztalta a maga emigrációjában: van, hogy nem mernek írni már. Himfy szintén óvatos barátnak bizonyult Keszthely, Sümeg és Tapolca kies tájain… Az évszázad csütörtökig tart. Jaj, de gyönyörű film volt! 1989-ben láttam a televízióban, s most újra szeretném nézni a képkockáit. Bőszoknyás lányok Bécsből, nékik bókoló ifjak, akiken jól áll az uniformis. Báltermek. Vadászatok. Néhányszor kell csak megkerülni e kerek tavacskát is, s az ember időt lép, akár az óra. Balogh Tibor rendezte, s úgy rekesztette be a filmjét, hogy a tapolcai Malom-tónál fejeződjék be a történet. A díszletezők kis szigetet is építettek, a látvány-technikusok műhavat varázsoltak. Álmomban sem láttam ilyen szürrealisztikus szépségben a tavacskát… 2010. április 23-án, amikor R. Törley Mária szobráról az Alsó-tó nyugati oldalán, a játszótér és a forrás között lehullt a lepel, előttünk állt egy lány, ahogyan alkotója képzelte s bronzba öntötte. Állt asszonyos csípővel, a környező tanúhegyekből való szürke bazalt talapzaton. Az ölében tál, amely itteni fény és bazalt hője érlelte szőlőkkel volt teli. Bronzteste ragyog most a déli verőfényben. Ki és mi ő, ha nem maga az esszencia? R. Törley Mária szerint alkotása olyan, mint a Szent György-hegy kicsiben. A 415 méter magas vulkáni képződmény minden szépsége, termékeny titka inkarnálódott a 120 centiméteres lény alakjában, a Szőlőszedő leányban… A Batsányi-családnak is volt szőleje a Szent György-hegyen. A szőlő levét pedig itt itták az Alsó-tó partján valahány ünnepen…/Töreky L./