Hősök-napi megemlékezést tartottak az idén húsz éves tapolcai Katonai emlékparkban és a szomszédos temetőben vasárnap kora délelőtt. A katonai hagyományőrzők részvétele, tiszteletadása mellett zajló ceremóniát a Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület szervezte, megemlékező beszédet prof. dr. Csikány Tamás Péter dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtudományi doktori irodájának vezetője mondott. A Magyar Hősök Napja és az emlékpark 20 éves évfordulója alkalmából megtartott esemény rangját emelte a Magyar Honvédség Székesfehérvár Helyőrség zenekarának közreműködése is.

A résztvevőket, köztük a városi önkormányzatának képviselőit és katonai hagyományőrző egyesületek tagjait Horváth Gábor, a szervező egyesület elnöke köszöntötte, majd felkérte dr. Csikány Tamást emlékező beszédének megtartására.

A hadtudományok doktora rámutatott, minden háborúban az abban résztvevő emberek, katonák indíttatása és hozzáállása meghatározó. – A katona teljesíti a parancsokat, amelyet a politika megszab számára. A világháborúk idején az általános hadkötelezettség volt érvényben, amelynek gyökere a francia forradalomtól eredeztethető. A civil lakosságnak, a polgároknak kellett harcolniuk a fronton, mesterembereknek, földműveseknek, munkásoknak, tanároknak, ügyvédeknek, orvosoknak. 1813-ban a polgárosodó poroszok foglalták törvénybe először, hogy minden embernek katonának kell lennie, így lett ez később az Osztrák-Magyar Monarchiában is… Tisztelet és becsület dolga volt, társadalmi presztízst jelentett katonának, tartalékosnak lenni. Aztán jöttek a 20. század szörnyű háborúi. Aki egyik héten még otthon gazdálkodott vagy tanította az iskolában a gyerekeket, néhány hét múlva már egy lövészárokban próbált túlélni… A II. világháború tovább fokozta a szörnyűségeket, a haditechnika fejlődésével a civil lakosság tömeges halála, városok teljes pusztulása is járt… A 20. század második felére a világ kiábrándult a háborúkból, a katonaságból… Ma már nehéz visszahozni azt az állapotot, ami az Osztrák-Magyar Monarchia idején volt, amikor kötelesség és büszkeség volt katonának lenni. Pedig honvédnek, katonának lenni azt jelenti, hogy amit a társadalomtól kaptam, azt viszonzom azzal, hogy akár az életemet is adom a hazámért!

– Akikre ma emlékszünk, azok ha akarták, ha nem, életüket adták a hazájukért,egy ügyért, amit valamely politika, ideológia rájuk kényszerített. Hősök voltak és egyúttal áldozatok is- fogalmazott a dandártábornok. A beszédet követően, huszár és világháborús katonai hagyományőrzők közreműködésével, a kegyelet virágait, koszorúit helyezték el a háborús áldozatok gránit emlékműveinél és a temető hősi halotti parcellájában a jelenlévők, köztük a Veszprém Megyei Kormányhivatal nevében Szabóné Szakács Judit irodavezető, a város önkormányzata képviseletében Dobó Zoltán polgármester és dr. Iker Viktória jegyző. A Tapolca és Környéke Honvéd Bajtársi Egyesület nevében Nacsa Ferenc elnök tisztelgett. Az Egységben Tapolczáért Egyesülettől Puskás Ákos, Tölgyes Zsolt, Bertalan Csaba és Pass Sándor koszorúzott. A Radetzky Hagyományőrző Huszár Egyesület koszorúját Labovszky Imre hagyományőrző huszárfőhadnagy hagyományosan az Aradi Vértanúk emlékművénél helyezte el. /Töreky L./