Nem mindennapi koncerttel ajándékozta meg a Tamási Áron Művelődési Központ közönségét Hiroko Minakami hazájában és világszerte egyaránt ismert, idén 63 éves japán zongoraművész, zeneszerző, aki Magyarországra kifejezetten a tapolcai fellépés miatt érkezett. A zenész Liszt, Chopin, Smetana, Schubert műveit éppen olyan érzékeny virtuozitással adta elő, mint saját szerzeményeit. Előadásában ismert könnyűzenei slágerek dallamai, feldolgozásai is felcsendültek. Egyebek között a Queen, Edith Piaf egy-egy slágere, vagy éppen a közönséggel is elénekeltetett Bella Chao feldolgozása is élményszámba ment, hasonlóan a nagy romantikusok szerzeményeihez és több magyar vonatkozású mű interpretációjához. A közel két órás koncert élményszerűségét, nívóját a közönség számtalanszor kimutatott pozitív reakciója, hosszantartó tapsa, ovációja bizonyította.

A japán származású művésznőt Barczáné Tóth Boglárka intézményvezető és Dobó Zoltán polgármester a legnagyobb tisztelet hangján köszöntötte. Elhangzott, két olyan távoli ország, mint Magyarország és Japán, amely egyben két eltérő vallású és kultúrájú ország is, a koncert által egy kicsit közelebb kerülhet egymáshoz. Külön köszönet járt a tolmácsként jelenlévő, sokáig Japánban élő Kövesdi Anikónak, akinek óriási érdeme van abban, hogy Európai tartózkodása idején, tapolcai színpadon is láthatja és hallhatja a zenerajongó közönség Hiroko Minakami játékát.

A művész kedves gesztusként első szavaival magyar nyelven szólt a közönséghez, majd Chopin C-moll etűdjét és (bejátszott szimfonikus háttér mellett) a Long Road című, nagy ívű saját szerzeményét adta elő. Később Chopin egyik noktürnje, Smetana Moldva című szerzeménye és Astor Piezzola Libertango című megunhatatlan hangulatú, tüzes ritmusvilágú művének hangjai zengték be a színháztermet. Ez utóbbiban (és később is néhányszor) a zongorajátékkal egy időben egy triola hangszert is megszólaltatott a művész, azzal játszva le a Libertangó híres tangóharmónika szólamát.

A későbbiekben a nyugati klasszikus zenén túl, Európa könnyűzenéjének világába is elkalandozott a japán művész, miközben a művekhez országokat, köztük japán tájakat, városokat bemutató vetített fotók hangulata társult. Minakami Hiroko a zenei blokkok közti szünetekben személyes élettörténetének egy-egy mozzanatával, a zenéhez való viszonyával is megismertette a színvonalas produkciókért már önmagában is hálás közönséget. Japánként is kifejezte elköteleződését a nyugati zene és a népek, kulturák közötti megértés és tolarencia fontossága iránt, ugyanakkor arra kérte a hallgatókat, hogy becsüljék meg, értékeljék a magyar zenét, mert az nagy érték. A művész azonban Japánt, a japán kultúrát is népszerűsítette. Azonkívül, hogy japánul is énekelt, többek között arra is szánt egy-két percet, hogy átöltözzön és a japán nők tradicionális viseletéről, a kimonóról is ejtsen szót. /Töreky L./