Ahogy a görög Ikarosz a magasság utáni egyre nagyobb sóvárgásában, naptól olvadt szárnyakkal aláhullt, úgy a mi klasszikusan szögletes Ikarusunk is utolsó kormos füstjét kipöfékelve eltűnt a közutakról. Közben azért néhány szerencsés példány feltámadt és eleven legendaként eljött közénk, mintha mindig is velünk lett volna, pedig már az elektromos jövő is bekopogott a márkához. Talán nem túlzás kijelenteni, régi majálisokat idéző, nagy országos érdeklődés mellett zajlott az immár 3. alkalommal Tapolcán megrendezett egész napos nemzetközi Ikarus-találkozó május 7-én, szombaton.

A város főutcáján feltűnő „faros” az Ikarus buszgyártó vállalat talán legszebb valaha legyártott  típusa, amely önmagában is képes éltetni a legendát /fotók:Töreky/

Nálunk jártak ismét a történelmi jelentőségű autóbuszok, az Ikarus 55-östől a 200-as és a 300-as járműcsaládon át, az egyedi darabokig, de az új elektromos járgány is bemutatkozott. Megtudtuk, 2020-tól, új rendszerben, összehangoltan rendezik meg a hazai Ikarus találkozókat, Folyáson, Tapolcán és már  Budapesten is, az Aeropark repülőmúzeumban vonultatják fel az Ikarus gyár legendás típusait. Tapolcán 2016-ban rendeztek először Ikarus találkozót azzal a céllal, hogy Magyarország nyugati felében is legyen egy olyan esemény, amelyen felvonulhatnak a magyar buszgyártás féltve őrzött kincsei. Az esemény a németországi Ikarus-találkozó “testvérrendezvénye”, ez azt jelenti, hogy páros években Magyarországon, páratlan években pedig Németországban tartanak nemzetközi Ikarus-találkozót.

Emeletes Ikarus boldogság, angolosan páratlan élmény, két szinten

Térzenével minden rendezvény vidámabb, a nemzetközi Ikarus-találkozó is

A szervezők ezúttal is kitettek magukért, közel 80 veterán magyar, német, lengyel, angol… tulajdonban lévő Ikarus autóbusz foglalta el városunkban a Kisaludy Sándor és az Ady Endre utca találkozását, a Köztársaság- tér melletti utcákat. Buszos felvonulás a Káli-medencében, városkerülő buszozás az öreg csodákkal, óriás sör- és gasztrosátor, fúvós zenekari élőzene, tombolasorsolás, konzervként pedig a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek slágerei hozták a vidáman nosztalgikus  életérzést.  Érdemes volt tehát kilátogatni a hazai buszgyártás nemzetközi hírű, ma is működőképes aggastyán és fiatalosan öreg büszkeségei, a jó programok miatt, de többek között a korabeli zenékkel megtámogatott retro hangulat kedvéért is… Az eseményt Beni, a Rádió 1 műsorvezetője ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, aki felkonferálta  Dobó Zoltánt is valamivel kilenc óra után.

Az 55 az 55, továbbra is mindenkinél szebb

Jegyre várva a  20 méteres sor végén, akár a „régi szép időkben”

Dobó Zoltán a legendás buszokon kívül a város látnivalóinak megtekintését  is szívből ajánlotta az országhatárokon belülről és kívülről érkezett vendégeknek

A polgármester a rendezvényt megnyitva arra kérte a látogatókat, hogy csodálják meg a szebbnél szebb, ritkábbnál ritkább Ikarusokat és emlékezzenek azokra az időkre, amikor Magyarországon még világhírű buszgyártás folyt, amikor autóbuszaink nem csak a „baráti” országokban, de számos egyéb, köztük nyugat-európai, amerikai utakon is megállták a helyüket. Ugyanakkor a Tapolcára távolról érkezetteknek azt ajánlotta, hogy a buszok mellett csodálják meg a várost is, a barlangot, a tópartot, ebédeljenek, kávézzanak, érezzék jól magukat és jöjjenek vissza máskor is, hiszen – mint fogalmazott- Tapolca buszok nélkül is egy vendégváró csodahely kedves emberekkel, szép környezettel, a Balaton közelségével. /Töreky László/

Az Ikarussal eljött a lengyel-magyar barátság buszos verziója is

Angliában nyilván nem volt tömegjelenség a magyar autóbusz, de egyedi példányok, speciális célra készült járművek ott is szép számmal futottak az utakon