A Tapolcai Musical Színpad a napokban háromszor adta elő a zenés színházak egyik nagy kedvencét a My Fair Ladyt. A zajos siker jól kiérdemelt volt, az előadások élvezhetősége, minősége is bőségesen túlmutatott egy kisvárosi amatőr színháztól elvárható szinten. Tökéletes előadás nem létezik, erről a rendezők bizonyára sokat tudnának beszélni, de olyan, ami megérdemli a vastapsot és a közönség őszinte elismerését, olyan van. A Tapolcai Musical Színpad tagjai által elsőként a bérleteseknek előadott My Fair Lady-je a Tamási Áron Művelődési Központban biztosan megérdemelte.
A darabról annyit, hogy az nem más, mint egy 1964-ben bemutatott többszörös oscar-díjas amerikai filmmusical (George Cukor rendezésében), amely George Bernard Shaw Pygmalion című színpadi művéből készült és az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag alig vesztett népszerűségéből. Ez csak úgy lehetséges, ha egy történet azon túl, hogy izgalmas, örökzöld slágerekkel is teli, közben örök emberi kérdéseket feszeget, az előadók, rendezők pedig mesterei a szórakoztatás világának.
Talán ezért is kifejezetten bátornak érezték saját döntésüket a Halápiné Kálmán Katalin és Halápi Katinka vezette művészeti csoportban amikor 2019-ben úgy határoztak, hogy előadják a My Fair Ladyt. Amiben bízhattak, az a tapasztalatuk, az az évtizedes munka, ami már számos korábbi nagyobb szabású előadásukból is kiviláglott. A járvány egyébként közel két évre parkolópályára állította a produkciót, de még az is lehet, hogy ez a kényszerszünet nem ártott, sőt megkockáztatom, talán jót is tett neki. A főszerepeket, a darab két központi alakját, Elize Doolittle virágárus lányt és Henry Higgins nyelvészprofesszort Bali Mónika és Torma Tamás alakította, énekelte, táncolta. Tették mindezt zökkenőmentesen, minden erőlködés és izzadtság nélküli átéléssel, ami a legjobbak sajátja.
Pickering ezredes szerepében Szabó György, Alfred P. Doolittle személyiségében a kiváló komikusi adottságokkal megáldott, ezúttal dalra is fakadó Sándor József tündökölt. Tasner Réka, Báder Zoltán, Sümegi Judit, Novák István, Horváth Zoltán színészi munkája előtt pedig le a kalappal, hiszen bőven tudták hozni azt a színvonalat, amit megkívánt a szerepük, méghozzá hitelesen és szerethetően.
Bardon Nikolettáról, Krámli Beátáról, Nagy Szintiáról, Szabó Angelikáról, Széll Regináról, Töreky Amiráról, Koleszár Nóráról, Vajai Annáról, a táncos lányokról pedig semmiképpen ne feledkezzünk meg, hiszen úgy kellettek a My Fair Lady produkcióhoz, mint tejszínhab a gesztenyepürére. A remek rendezői megoldások sokasága, a részben az óriás kivetítőn megjelenő díszletvilág, a kosztümök, a hangzás és minden ami még a My Fair Lady előadáshoz kellett egészen biztosan a helyén volt. Ahogy a közönség szíve és ütemesen összeverődő tenyere is, amikor megmutatta, hogy kiválóan szórakozott az elmúlt 2-3 órában. /Töreky László/