A Fő utca 7-es számú hát falára a napokban egy emléktábla került, amely azt hirdeti, hogy ebben a házban élt Berger Károly. Nevét a tapolcai barlangrendszer kutatásával kapcsolatban emlegeti a helytörténet, illetve korábban a barlagrendszer legészakibb szakaszát nevezték el róla. A vésett márványtábla a ház új lakójának szorgalmazására, a városszépítők szervezésében került az épület külső falára és Berger Károly halálának évfordulóján, július 8-án leplezte le Dobó Zoltán polgármester és Dr. Décsey Sándor a Tapolcai Városszépítő Egyesület nemrégiben megválasztott elnöke.
A gyönyörű márványtábla Nyári József sírköves mester munkája
A Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport tagjai Berger Károly tiszteletére elénekelték a Csend világát, a barlangászok himnuszát /Fotók: tl/
Varga Károlyné: Bátran kijelenhetjük, hogy Berger Károly városunk első idegenvezetője volt
Varga Károlyné a Tapolcai Nőklub Egyesület vezetője, a Tapolcai Városszépítő Egyesület nevében a jelenlévő helyi barlangkutatók, múzeumi szakemberek és érdeklődők előtt elmondta, Berger Károly 1878-ban született és fiatalemberként élte meg a tavasbarlang felfedezését. – Szakmáját tekintve banktisztviselő volt, ám szinte minden szabadidejét a barlangban töltötte. Mint a Barlangfeltáró Társulat alapító tagja, később igazgatója, Berger Károly 1924-től folyamatosan csoportokat vezetett a barlangba és nagy rajongással beszélt a gyönyörű természeti csodáról. Bátran kijelenhetjük, városunk első idegenvezetője volt. Ő vetette fel először, hogy a kórház alatti barlang közvetlen összeköttetésben áll a Tavasbarlanggal. Hitt a természet csodájában és már akkor az idegenforgalomban látta a város jövőjét. Sajnos a holokauszt később őt és vele álmait is elnyelte. Az új tulajdonos egy emléktáblával akart tisztelegni Berger Károly öröksége előtt, amelyet Dobó Zoltán polgármester, Gyarmati Tamás főépítész és Nyári József sírköves együttműködése, továbbá a városszépítő egyesület szervezése váltott valóra- mondta el Varga Károlyné. /tl/
Emlékezők
A banktisztviselő, barlangkutató hajdani lakóházának lépcsőházában egy kis emlékkiállítással, gyertyagyújtással és Hangodi László főmuzeológus rögtönzött helytörténeti előadásával emlékeztek a jelenlévők
A tavasbarlang 1902-es felfedezéséről a korabeli Tapolcai Lapok is beszámolt: “A kútásók már 14 méter mélyre lementek, midőn robbantás után észrevették a munkások, hogy a kút gödrének délnyugati oldalán egy nyílás támadt, melyen keresztül egy ember összekuporodva átbújhat. A kíváncsiság csakhamar rábírt néhány vállalkozó szellemű embert, hogy betekintsenek a nyílásba. Nagy meglepetéssel tapasztalták az első kutatók, hogy a szűk nyílás csakhamar egy szélesebb folyosóvá lesz, mely másfél métertől négy-öt méter magasságúvá is válik. A nyíláson keresztülbújva kiderült, hogy „a folyosó északkeleti irányúvá lesz és a kúttól nyolc méter távolságra már barlanggá szélesedik, melynek hossza mintegy 50 m. A barlang végén van egy tó, melynek vize 19°C. A levegő hőmérséklete 19,5°C. A tavon túl a szikla falában több nyílás van, melyen keresztülbújva ismét egy barlangba jut az ember, melyben roppant mély víz van. Tovább kutatva még több ilyen barlangra akadtak”.
Hogy a barlangba ki is ment le először, azt nem tudjuk, utólag ugyanis Tóth Pál és Németh Ferenc is magáénak követelte az elsőséget- mondta el egy lapinterjúban Szilaj Rezső barlangkutató . Ami viszont biztos, hogy Berger Károly vezetésével termelték ki a barlangot eltömítő törmeléket, így 1937-re kialakítottak benne egy csónakázásra alkalmas körutat.
