Vona Gábor új könyve másfél évtized munkája, de nem a politikáról szól
Vona Gábor szerint aki az élet értelmét keresi, annak előbb-utóbb választ kell adnia a halál értelmére
Vona Gábor szerint aki az élet értelmét keresi, annak előbb-utóbb választ kell adnia a halál értelmére. Az ex-politikus, történész Míg a halál el nem áraszt- címmel megjelent (politikusi múltjához és közéleti szerepvállalásaihoz nem kapcsolódó) könyvét mutatta be és dedikálta olvasóinak Tapolcán, a Tamási Áron Művelődési Központban a hétvégén.
Vona Gábor felvezetőjében elmondta, hogy tőle sokan azt várnák, hogy politikai múltjáról, közéleti szerepvállalásairól, vagy valami hasonlóról ír könyvet, nekik ezúttal csalódniuk kell. A frissen napvilágot látott, több, mint 300 oldalas mű nem az elmúlt hónapok, évek, hanem 15 év munkája és politikai, közéleti pályafutásánál is fontosabb szerzője számára. A könyv műfaját tekintve leginkább egy kultúrtörténeti esszé, amelynek megírására a gyermekkorától fogva folyamatosan átélt szorongásai, halálfélelmei inspirálták Vona Gábort.
A szerző szerint, a halálszorongás nem pusztán egy a sokféle szorongásfajta között, hanem maga a nagybetűs szorongás, amely az ember félelmeinek alapja. Meglátása szerint ennek feloldására jött létre az emberi kultúra minden megnyilvánulása, a vallás, a művészet, a tudomány, szokások, normák, hiedelmek és minden más, amit a kultúra kifejezés széleskörű értelmezésben jelent. ”A homo sapiensben a haláltudat és a halhatatlanság-érzet gondolati konfliktusa bénító, halálos ellentmondást okoz. A kultúra ennek, az ember faji specifikusságát jelentő egzisztenciális paradoxonnak a leküzdésére jött létre.” – állítja és igyekszik bizonyítani Vona Gábor könyve 25 izgalmas, gondolatindító kérdés köré csoportosított fejezetében. A szerző egyébként felkészült arra, hogy munkáját ex-politikusi előélete okán más mércével mérik majd kritikusai, tehát kritikát kevésbé a könyvére, mint a nevére fog kapni- árulta el a vele készült interjúban. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy egyelőre a hazai tudományos körök kívülállóként tekintenek rá, hiszen korábban a tudományos karrier útja helyett, a politikusi pályát választotta. /tl/