A napokban történt tapolcai gázrobbanásról szóló nem hivatalos értesülések szerint, a tragédia egy öngyilkossági kísérlet következménye lehetett. A Tapolcai Média a sajnálatos eset kapcsán hívta meg a városi televízió stúdiójába Magvas Zoltán mentálhigiénés szakembert. Vele a lelki krízishelyzetekről és az öngyilkossághoz vezető út lehetséges okairól beszélgettünk. A szakember felhívta a figyelmet arra is, hogy a Testi-Lelki Egészségfejlesztési Központ nem csak a bajban lévőket fogadja. Azoknak is tudnak segíteni, akik segítségnyújtók lehetnek másvalaki életében.
Az EFI szakembere a témával kapcsolatban azon a véleményen van, hogy nagy szerepe van a megelőzésnek. – Azt fontos leszögezni, hogy aki öngyilkosságot követ el, vagy kísérel meg, az nem feltétlenül akar meghalni, de olyan mértékű a lelki fájdalma, hogy nem lát más kiutat. A mentálhigiéniás szakember hozzátette, az öngyilkos jelöltek közül tízből nyolc beszél a gondolatairól. – Sajnos a környezet ezt sokszor elbagatellizálja, megpróbál nem tudomást venni róla. Valószínűleg ennek az oka, hogy a köztudatban él egy olyan tévhit, hogy aki beszél róla, az nem teszi meg- hangsúlyozta.
Ezeket a megnyilvánulásokat a szakmai közbeszédben segélykiáltásoknak hívjuk – mondta Magvas Zoltán. Ezek nem feltétlen csak verbális információk, hiszen szimbolikus formában is megjelenhetnek. Azt is érdemes tudni, hogy azok, akik önkezűleg vetettek véget életüknek, meghatározó százalékuk a végzetes pillanat előtti hónapban felkeresett valamilyen szakembert – tette hozzá.
Elhangzott, jellemző ezekre a személyekre, hogy nem hirtelen felindulásból követik el tettüket. Sokszor napokon, heteken, vagy akár hónapokon keresztül tervezik a folyamatot, miközben a halálvágy és az életvágy viaskodik bennük.
– Az is tévhit, hogy ezek az emberek nem gondolnak a környezetükre vagy szeretteikre. Pont ezek a gondolatok szakítják meg az öngyilkossági kísérletet. Ahol pedig megtörténik a halál, ott egy beszűkült tudatállapot alakult ki a megelőző időszakban. Ezen kívül egy torz vélekedés jön létre az öngyilkosjelöltben önmagáról és a környezetéről. -Az a torz gondolat kúszik a fejébe, hogy mindenkinek jobb lesz nélküle – fogalmazott.
Fontos tudni, hogy létezik egy öröklött temperamentum, amely meghatározza az érintett problémakezelési mintákat. A szocializációban, az utánzásos tanulás a legjellemzőbb. Az, hogy mit látunk a szüleinktől, hogyan oldják meg a gondjaikat, milyen problémamegoldó stratégiáink vannak. Éppen ezért az öngyilkosság, mint kiútkeresés, minta is lehet.
Az is tévhit – mutatott rá Magvas Zoltán -, hogy az öngyilkosságot elkövetők, egytől egyig pszichiátriai problémával küzdő egyének. Igaz, hogy ez is egy rizikótényező, de a krízishelyzetben lévők is követnek el ilyen jellegű cselekményeket. Ez lehet egy válás, munkahely elvesztése, vagy más veszteségek. A rizikótényezőket tovább növelik a függőségek, legyen az alkohol, drog, vagy más szenvedélybetegség. Továbbá az öngyilkosságok egyharmadát öngyilkossági kísérletek előzik meg. Éppen ezért kiemelt szerepe van a környezetnek, családtagoknak- barátoknak, akik igen is tudnak lépéseket tenni. Igaz, nagyon nehéz erről beszélgetni, de a megelőzésben a kommunikációnak óriási szerepe van. Fontos, hogy ilyenkor a segítő ne kiselőadást tartson, vagy tanácsokat osztogasson, hanem empátiával forduljon a bajban lévő felé- nyomatékosította a tapolcai LEK szakmai vezetője, Magvas Zoltán. /sz.z/
