A Tapolcai Batsányi János Gimnázium 1956-ban érettségizett tanulói a búcsúzáskor azt énekelték: “Még visszatér a véndiák, viszontlátásra hát…”. Azóta szinte minden évben találkoznak Tapolcán. Dr. Molnár Sándor elmondta, Pál Zoltán és Szalai Tibor osztálytársaik hívó szavára a napokban is eljöttek, hogy találkozhassanak a 68. évfordulón.
– Igaz már csak tízen érkeztünk a két osztályból, az 53 főből. De így is jó volt találkozni, együtt lenni, felidézni a nem könnyű diákéveket. Hiszen a gimnázium 1951-ben létesült, mi pedig egy évvel később érkeztünk ide, sok helyről. Akkor még kollégium sem volt, a szomszédos kultúr termeiben helyeztek el bennünket, meghagyva, hogy ágyneműt, törölközőt, egy váltás ruhát hozzunk magunkkal. Mi akiket a Pápai és a Devecseri járás falvaiból tereltek ide, nehezen hagytuk el falvainkat, családunkat. A környék falvaiból bejárók szerencsésebbek voltak. De hamar létrejött a kollégium, aminek az építésében mi is részt vettünk. Gyorsan megszerettük egymást, iskolánkat, tanárainkat, Széles Jenő igazgató vezetésével. Most is szeretettel emlékeztünk osztályfőnökeinkre, Varga Antalra és Puskás Istvánra, valamint a többi kedves tanárunkra. Mindenki elmondta most hogyan él, kiről tud valamit. Jól esett a beszélgetés!
Jó volt lemenni a Malomtóhoz, ahova még az iskolából a szünetekben is leszaladtunk. Ugyanúgy úszkálnak a színes halak, csobog a malomkerék vize és gyönyörűek a tavi rózsák. Újra így búcsúztunk: Viszont látásra hát, két év múlva a 70. érettségi találkozón! Adja Isten hogy így legyen!