Borsányi Gábor mozgalmas, szép életét a hirtelen halál szakította meg 1988. augusztus 14-én. Ő volt a Tapolcai Zeneiskola alapítója és első igazgatója. Tapolcán először a Batsányi János Gimnázium, majd az 1.sz. Általános Iskola adott helyet az intézménynek. Az alapító igazgató sajnos már nem érhette meg, hogy a zeneiskola saját épületbe költözhetett. Pedagógus pályafutása alatt mindig volt énekkara, néha három különböző csoport is. Csak nyugdíjas életének utolsó két évében nem vezényelt, szenvedett az énekkar hiányától- írja a Tapolcai Médiához eljuttatott visszaemlékezésében Péni Béla, a Járdányi Pál Zeneiskola igazgatója.

„Borsányi Gábor 1924. február 17-én született a Fejér megyei Kajászószentpéter községben. Hívő szülők gyermekeként a helyi református népiskolában kezdte meg tanulmányait. Szülei korán felismerték zene iránti érdeklődését, ezért tíz éves korától kezdve hegedülni is taníttatták. A négy polgárit szüleitől távol Budapesten végezte. Tanítói oklevelet 1944-ben, a Nagykőrösi Református Tanítóképző és Líceumban szerzett. 1944-48-ig az Országos Magyar Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Hegedű tanszakon végzett, de tanult orgonálni is. Később „A” kategóriás karvezető vizsgát tett. Tanáraival, Ádám Jenő, Vásárhelyi Zoltán, Dr. Gárdonyi Zoltán, később is tartotta a kapcsolatot. 1948 őszén zenetanárként, pályázattal került a Pápai Református Collégiumba. Egyházzenét, zenetörténetet és harmóniumot tanított. Gimnazistákból és teológusokból énekkart alapított, csatlakoztak hozzájuk a város zenekedvelő polgárai is. Kiváló vegyeskarával számtalan fellépése volt a pápai református templomban, több dunántúli községben, városban, és Budapesten is. 1950-ben házasságot kötött volt tanítványával. 1952-ben államosították a Pápai Református Collegiumot is. A város akkori vezetői nem tűrhették, hogy Borsányi Gábor kántorizál, és többnyire templomban szerepel énekkarával, ezért elhelyeztették a városból. Tapolcára került. 1961-ig tanárként dolgozott a Batsányi János Gimnáziumban. Közben megszerezte biológia tanári képesítését az ELTE levelező tagozatán. Így nem okozott törést pedagógiai munkájában az a kellemetlen tény, hogy a gimnáziumban éveken át szünetelt az ének tantárgy tanítása.

Szokolay Sándor zeneszerző (balról a második) köszöntése a zeneiskolában 1984-ben. Középen Borsányi Gábor igazgató

Tapolcán pedagógusokból is szervezett énekkart, amely később egyesült a már korábban működő Iparos Dalárdával. Gimnáziumi diákkórusa állandó szereplője volt minden iskolai és városi rendezvénynek. A 60–as évek Batsányi ünnepei elképzelhetetlenek voltak ének– és zenekarának közreműködése nélkül. Száztagú énekkarának tóparti szereplése felejthetetlen élményt nyújtott 1963-ban. Batsányi János – Kistétényi Melinda: Eltávozott a tél című művének ősbemutatója volt ekkor. Népművelői szerepet is vállalt, amikor együtteseivel nemcsak vonaton, hanem teherautón is utazva több település ünnepeinek színvonalát emelte még ünnepibbé. 1961-1971-ig igazgatóhelyettesként dolgozott a gimnáziumban. Munkája mellett állandóan szereplésre készült valamelyik együttesével. Neves külföldi csoportokkal is kapcsolatot tartottak, több európai országban vendégszerepeltek, fesztiválokon, és rádió felvételeken vettek részt. Számtalan elismerő oklevél, több rangos kitüntetés birtokosa Borsányi Gábor.

Karai József zeneszerző, karnaggyal (háttal) egy zeneiskolai eseményen

Karai József zeneszerző különleges módon fejezte ki elismerését: kórusművet komponált „Borsányi Gábornak és a Tapolcai Batsányi János Gimnázium Énekkarának (1985. január) Levél mai magyarokhoz” címmel. Soha semmilyen politikai szerveződésnek nem volt tagja, ennek ellenére mindenkor elismerték alapos felkészültségét, szervezőkészségét és karvezetői tevékenységét. 1971-ben Tapolca város és Veszprém megye akkori vezetői Borsányi Gábort bízták meg egy önálló zeneiskola szervezésével. A Járdányi Pál Zeneiskola alapításának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen (1996.március 18-án) Borsányi Gábor zeneiskola igazgató a város szolgálatában töltött több évtizedes oktató-nevelő és karvezető munkájáért a „Tapolca városért” posthumus kitüntetést kapta. Iskolája kegyelettel őrzi emlékét. 1999 februárjában, születésének 75. évfordulóján termet neveztek el róla, ahol elhelyezték Tóth József, Borsányi Gábort ábrázoló domborművét.” (Forrás: Tapolcai életrajzok) /Péni Béla/