Győrffy János első helyi járásbírónak és a Tapolcai Járásbíróság évszázados történetének állított emléket a szakma egy Hangodi László történész, főmúzeológus tollából született igényes kiadvánnyal és egy márvány emléktábla avatásával november 23-án.

 

 

1871 decemberében Bittó István igazságügyi miniszter előterjesztésére, az uralkodó, I. Ferenc József kinevezte a bírói tisztviselői állomány tagjait. A Tapolczai Királyi Járásbíróság első járásbírája Győrffy János lett, aki egészen 1878 végéig (éppen 150 éve vonult nyugállományba) töltötte be tisztségét és 1883-ban hunyt el köveskáli otthonában. Tiszteltére, nevének vésetével emléktáblát avattak a Tapolcai Járásbíróság épületében. A Veszprémi Törvényszék, a Tapolcai Járásbíróság és az Országos Bírósági Hivatal által, a Ráth György Bírósági Történelem és Hagyományápolás pályázat keretében elkészült márvány emléktáblát (Szilasi Sándor kőfaragó munkája) Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, a térség országgyűlési képviselője és Dr. Némethné dr. Szent-Gály Edit, a Veszprémi Törvényszék elnöke leplezte le.

 

 

A miniszter úgy fogalmazott, „amikor Győrffy Jánosra emlékezünk, akkor nem kizárólag a tapolcai járásbíróság alapítójára, első jelentős személyiségére emlékezünk, hanem mindazokra a bírákra is, akik az elmúlt 150 év folyamán, sokszor a hatalommal ellentétben, a magyar jogszolgáltatás függetlenségét, magas szintű elhivatottságát biztosították”.

 

 

Az emlékmű felavatását követően Megyeri-Pálffy Zoltán egyetemi adjunktus bemutatta Hangodi László munkáját, A Tapolcai Járásbíróág története 1872-1984 című, közel 270 oldalas helytörténeti kiadványt. Köszöntőt Dr. Némethné dr. Szent-Gály Edit mondott a bíróság nyugalmazott és aktív tagjai, helyi és nem helyi vezetői, számos ismert személyisége, illetve a tapolcai önkormányzati hivatal képviselői jelenlétében. – Ez a nap egy újabb jelentős mérföldkövét hozta el a bíróságtörténeti kutató projektünknek, amely 2015-ben kezdődött és azóta is töretlenül halad. Ennek a múltfeltáró küldetésnek sokkal több hozománya van az életünkben, önazonosság keresésünkben mint a puszta tények, összefüggések, történések feltárása és bemutatása. Ennek szép példája a most megjelent kötet, amely rendkívül igényes, sokoldalú , Hangodi László munkájának gyümölcse. Hálás köszönetemet szeretném kifejezni a történész úrnak a Tapolcai Járásbíróság és a Veszprémi Törvényszék nevében is, hiszen ez a kiadvány nem csak a bíróságok életét, szervezetét belülről ismerők, de az azon kívül állók számára is értékes és olvasmányos történeti és helytörténeti információkkal szolgál – fogalmazott. Megyeri-Pálffy Zoltán egyetemi adjunktus hangsúlyozta, a könyvben fellelhető, a kutatás során feltárt „régiségek” meglepő módon újdonságként hatnak számára és a bírák számára is. – A 100-150 esztendő már olyan sok idő, hogy elfelejtünk dolgokat, pedig van kire és mire emlékezni. Örömöm további forrása, hogy ezúttal nem egy jogtörténész kolléga munkáját vehettem kezembe, hiszen mindig izgalmas az, ha ugyanazzal a témával foglalkozó kutató kollégák másként közelítik meg a kérdéseket. Ugyanakkor a kötet szerzőjének munkássága nem hagyott kétséget számomra afelől, hogy egy nagyon nívós munkával van dolgom, amely mint szerzője fogalmaz, az általánosan és általában történelemkedvelő olvasók is megtalálják benne a maguk örömét, okulását, tanulságát, az ismeretgyarapítás élményét – mondta az adjunktus. A könyvbemutatót pohárköszöntő, majd állófogadás követte a bírósági épület emeleti folyosóján. /Töreky L./

 

Fotógaléria: