2018-ban, a diszeli Első Magyar Látványtár egyik remekbe szabott kiállítása a dohányzás szokásának, szenvedélyének tárgyi és kultúrtörténeti emlékei köré szövődött. Akkor a tárlat sikeréhez Németh István Péternek a témában elhangzott több órás előadása is hozzájárult. Ennek a rendhagyó, dohányzás- és irodalomtörténeti előadásnak a gondolataiból, most egy tartalmában és esztétikájában egyaránt szép és minőségi kiadvány született Irodalmi pipatórium címmel. A könyvet a városi könyvtár emeleti olvasótermében mutatta be a város jól ismert költője, irodalomtörténésze október 4-én, szerdán. „Letehetetlen, üdítő könyv, amelyben Németh István Péter szavai, kommentárjai segítik a téma megértését. Kis lélegzetű történetekre tagolt, nagyon könnyed és hálás olvasmány – ajánlotta a közönség figyelmébe a művet, annak kiadója Vörösváry Ákos, a diszeli látványtár alapítója, tulajdonosa.

– A dohányzást a 16. században a törökök honosították meg Magyarországon, azóta hazai íróink is éltek vele. Volt akinél igazi szenvedély, volt aki csak módjával élt vele, de olyan írónk is volt akinél egyenesen munkaeszközzé vált a füstölés. Pipával a szájukban látjuk nagy költőinket, íróinkat, köztük Berzsenyit, Kisfaludyt, de Takács Gyula bácsit is. Az elmúlt évszázadban Szécsi Margit és Nemes Nagy Ágnes is nagy bagós volt, elmondhatjuk, szenvedélyükkel együtt ismertük meg őket. Már a pesti kávéházakban a dohányzásnak, a pipázásnak nagy divatja volt. Az első világháború után megjelentek a cigarilloszok a tapolcai trafikokban is, ahol felhívták a figyelmet arra, hogy a szivarokat egészségügyi, higiéniai okok miatt nem szabad „ropogtatni” – árult el számos érdekességet a Tapolcai Médiának Németh István Péter, aki a múltban maga is hódolt a pipázás és cigarettázás szenvedélyének egyaránt. Elmondta, később tíz éve ment rá leszokásra, de ma is a úgy gondolja, hogy bizony a reggeli fekete mellé, „egy spangli az élvezetek netovábbja”.

Vörösváry Ákos elmondta, öt éve, a dohányzástörténeti kiállításukon hallották először Németh István Péter irodalmi előadását, amely akkor őt és feleségét Kingát is lenyűgözte. Elhatározták, ennek az előadásnak a nyomtatott formában történő megjelenését támogatni fogják. – A látványtárban részben apám gyűjtőszenvedélyét folytattam, aki a háború előtti időszaktól, egészen az államosításokig könyvkiadó volt. Bizonyára nagyon örülne neki, ha kézbe vehetné ezt a kötetet, amelynek minőségét a tartalom mellett Erdélyi Sarolta, kitűnő tapolcai grafikus munkái is magasba emelik – hangsúlyozta. /Töreky L./