326 zsidó családot, összesen 734 személyt hurcoltak el 1944 tavaszán Tapolcáról, a Csányi és Iskola utcai gettókból, a zalaegerszegi téglagyáron keresztül Auschwitzba. Túlnyomó többségük nem élte meg a békeidőket, ahogy a hitközség utolsó rabbija, dr. Halpert Salamon (1903-1945) sem. Tapolca korabeli izraelita lakosságnak túlnyomó többsége az antiszemitizmus, a nácizmus áldozta lett, illetve nem tért vissza a szülővárosába. 21 éve vált emlékhellyé a Csányi utca, ahol a saroképületek falain emléktáblák figyelmeztetnek a sötét múltra. Itt, illetve az ó zsinagógában és a tapolcai izraelita temetőben zajlott az idei megemlékezés is, amelyen a leszármazottak, emlékezők között az izraelita hitközség, Tapolca város önkormányzata, a Hit Gyülekezete, a Tapolcai Nőklub Egyesület is képviseltette magát.
Az egykori gettó helyére először a kilencvenes évek második felében helyezett el emléktáblát az akkori önkormányzat, majd 2002-ben a Hajnalpír Alapítvány és a Hit Gyülekezet. 2004-ben pedig a “tapolcai lakosság” táblája is felkerült a szemközti épület falára. Az emlékhely 2014-ben Kolop József, helyi keramikus domborművével egészült ki. A szeptember 10-i holokauszt megemlékezésen koszorúkat, virágokat helyezett el az emlékműveknél a túlélőket, leszármazottakat képviselve: Dr. Vidosa Károlyné és Teichner Ivánné. Tapolca város nevében Dobó Zoltán polgármester és Puskás Ákos alpolgármester. A Hit Gyülekezete tapolcai csoportját képviselve Mézes András lelkész és Zsoldos Ármin a gyülekezet ifjúsági tagozatának képviselője. A Nőklub képviseltében Varga Károlyné elnök és Bálint Györgyné. Az elhunytak emlékét őrző szemközti emléktáblánál Igaz Sándor zalahalápi iskolaigazgató helyezett el egy csokor virágot. A megjelenteket Mézes András, a Hit Gyülekezete tapolcai pásztora köszöntötte, beszédében pedig így fogalmazott: – Emlékezésünk azért olyan súlyos, azért olyan erős, mert emberi életekről emlékezünk meg. Több, mint hétszáz helyi honfitársunk közül csak hatvanan tértek vissza, Tapolca egy élő, virágzó zsidó közösséget veszített el. A város akkori polgárai közül sokan vettek részt az ő megalázásukban, elhurcolásukban, a lakosság jelentős része pedig egyetértett abban, ami történt. Hogyan történhetett mindez?- tette fel a kérdést a Hit Gyülekezete helyi képviselője. Mézes András Horthy Miklós kormányzó politikusi felelőségét külön is kiemelte, történelmi dokumentumokra hivatkozva úgy fogalmazott, Horthy Miklós vállaltan meggyőződéses “büszke antiszemita ember” volt, aki aláírásával 1920-ban szentesítette a zsidóság egyetemi felvételi arányát korlátozó Numerus clausus törvényt. – Akkor Hitler nem volt hatalmi pozícióban, ahogy német megszállás sem befolyásolta a történéseket. Aki ma azt mondja, hogy mindenről a náci Németország tehet, az meghamisítja a múltat! Őszintén kell szembenéznünk a múlttal és nevesíteni kell, ami történt! Aki mentegeti a bűn elkövetőjét, azt felmagasztalja, az cinkosává is válik- hangsúlyozta Mézes András.
A beszédet követően Totha Péter Joel, vezető tábori főrabbi, a rabbi testület alelnöke és Fekete Dániel kántor adott egyházi szolgálatot az áldozatokra emlékezés jegyében. – Kérjük a mindenható Istent, adjon nekünk erőt, bölcsességet, hogy soha ne feledjük el a múltat, hogy megőrizzük az emléküket és megtegyünk mindent, hogy a borzalmak soha ne ismétlődhessenek meg! Áldd meg mindazokat, akik az áldozatok és az emlékek feltárásán dolgoznak, azon, hogy soha ne kelljen újra átélni azt a sötét korszakot! – fogalmazott a rabbi. A helyi holokauszt megemlékezések később a tapolcai izraelita temetőben, illetve a városi mozival szomszédos ó zsinagóga épületénél folytatódtak. Ez utóbbi helyszínen a Tapolcai Értékmegőrző Egyesület támogató együttműködésével, Dr. Vidosa Károlyné által összeállított kiállítást tekinthettek meg a jelenlévők. A tárlat Radnóti Miklós személyes életébe és halálának körülményeibe, továbbá a tapolcai zsidóság által hátrahagyott írott és tárgyi emlékekbe nyújtott betekintést a látogatók számára. /Töreky L./
