Az Első Magyar Látványtár Nőábrázolások és ábrázoló nők című kiállítását július 1-én nyitotta meg Bán Zsófia író. Vörösváry Ákos és a társkurátor, Várkonyi Ádám első, közösen összeállított és rendezett tárlatukat Vörösváry Ákos közelmúltban elhunyt feleségének, Gyökér Kinga emlékének ajánlották. A kiállítás részeként nyílt meg Lóránt Zsuzsa szobrászművész kamarakiállítása, amelynek anyagát Kálmán Borbála művészettörténész, kurátor válogatta és rendezte.
A tárlat megnyitóján elsőként Várkonyi Ádám fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik lehetővé tették a kiállítás létrejöttét, majd Török Sopchie: Öt vers című költeményét Debreczeni Sára Borbála színművész előadásában hallhattuk.Vörösváry Ákos a tárlatról, a Látványtár alapítóiról, és a halálról alkotott sajátságos gondolatait is megosztotta a közönséggel.- Gyökér Kinga meghalt. Tudni tudom, de elhinni képtelenség. A halál más perspektívából mutatja azt, akit évtizedeken át ismertünk, ismerni véltük. Kérdések tömege született Kinga elhunytával, válasz csak egyetlen: Az első magyar Látványtárnak élnie kell! – fogalmazott.
Bán Zsófia író nyitotta meg a kiállítást, amelyben ezúttal a női nem került a fókuszba
A látványtári tárlat fő témája ezúttal a nő, mint örök alanya, mint alkotója és múzsája a képzőművészet minden ágának, illetve szerepe a vizuális kultúra történetében. Továbbá arról is szól a kiállítás, hogy a kultúrtörténeti korszakokban miként alakult, és változott a nőkről alkotott kép, mely sosem egységes, univerzális, hanem koronként, alkotónkként változó, mint ahogy a társadalomban és a családban betöltött szerepük is.
Bán Zsófia már önmagában is rendkívül érdekfeszítő megnyitójában hangsúlyozta: a Látványtár minden műfajra, és regiszterre nyitott, ahol a magasröptű művészet és popkultúra keveredik a népivel és urbánussal. Van itt márvány és faszobor, falinaptár, filmposzter, festmény, konyhai áldás, Blikk címlap, Vermutos címke, porcelánfigura, Fürge ujjak, minden mi bölcselmetek elképzelni sem képes. Mint egy régi nyaralás képeinek diavetítésén, végig nézzük tárgyi, és vizuális kultúránk kellően ironikus szemmel, rafináltan válogatott nőábrázolásait. – Komoly kultúrtörténeti dolgozat vidám hullámvasútján ülünk, repülünk, ami felidézi a rég és közelmúltunkat, jelenünket. Egy valóságos blikk – ária, és blikkfang, egy hömpölygő blikkring, mert igen itt a tekintet, a ‘Blikk’ van piedesztálra emelve. Nem elsősorban a téma: a Nő, hanem a hogyan, és a mi célból.
“Vörösváry Ákos és csapata pontosan tudja, mennyire fontos, sőt mára már elkerülhetetlen firtatni, mit sugallnak ezek a képek, mit mondanak arról a kultúráról és társadalomról, amelyben létrejöttek. Firtatni azt, hogy mi jelenik meg a nőkről a kultúra színpadán.”
A kurátorokbíznak benne, hogy kiállításuk izgalmas, sokrétű anyaga új gondolatokat, kérdéseket vet fel, és a válaszokat is magában hordozza. /ke/
