A Kortárs Magyar Irodalomért 2023 Díjat Herczeg-Vecsei Katalin – a Batsányi János Gimnázium olasz – angol szakos tanárnője – írásainak, elsősorban haikuinak és haibunjainak igényessége, műveinek magas színvonala miatt kapta. A KMI-Verslista és egyéb irodalmi társaságok által kiírt pályázatokon is sikerrel szerepelt, nívós alkotásai több irodalmi fórumon is olvashatók. A Kortárs Magyar Irodalom Kiadó szerzőjeként, nemrég megjelent két haikus minikötete, Balatoncseppek (2022) és Szirmaim (2023) címmel.
Egy balatoni gyalogtúrán kötődött az életre szóló barátság a haikukkal, az 5-7-5 szótagból álló, klasszikus japán versformával, amikor a véletlen útravalóként hátizsákjába csempészte Tandori Dezső haiku fordításait. Ez a véletlen súgta “ez jó lesz neked!”, és indította el ezzel Herczeg-Vecsei Katalint a 17 morából (szótag) álló haikuk lírikus, kötött útján. Mert a könyvben szereplő haikuk nemcsak olvasmányélményként hagytak mély nyomot Katalinban, hanem írásra is indították. A balatoni túra ihlette első versei 2013-ban jelentek meg a Könyvműhely válogatás antológiájában, az “Őszi varázs”-ban. Jól áll neked a haiku, olyan, mint egy kényelmes kis cipő, amibe pontosan beleillik a lábad – bíztatta Németh István Péter Katalint “háromkák” (haikuk) írására. Költészetében igyekszik a klasszikus haikuformát tartani, amely három soros és 17 szótagból áll. Az első sor egy évszak hívószóval indul, a végén pedig csattanóval zárul. Két minikötetének – Balatoncseppek és Szirmaim – érdekessége, hogy a kiadó megjelenésükben is tartotta az 5 – 7 – 5 formát, a kiadvány 5 cm magas, 7cm széles és a vastagsága 5 mm. A haiku rövidségéből sokan azt gondolnák, hogy három soros verset írni könnyű, de kötöttsége, a szótagok meghatározott száma behatárolják a szerző lehetőségeit. Egy hangulat érzékletes kifejezésére megtalálni a legmegfelelőbb szót, amely a 17 szótagban tökéletesen megállja a helyét, még egy szemlélődő, szépségre fogékony poétának sem könnyű feladat. Egy haikut kétszer kell elolvasni, az első a megértés, a második az átérzés, hiszen a sorokban rejlő gondolatoknak súlya van – állítja Katalin. A haiku a gondolkodás állóvízébe dobott kavics – egy amerikai újságíró szerint. Az állóvízbe dobott kavics hullámai, nem más, mint a haikuk elolvasása keltett érzések, gondolatok. Kedvenc haikuja, mely valóban hullámokat, érzéseket indít el, így hangzik:
Szívem legmélyén
hű daruként rak fészket
az igaz barát
A természet villanásai, a pillanatképek, amelyek megjelennek Katalin verseiben, a mindig változatos, varázslatos Balaton-felvidék ezer arcát mutatja be. Számára minden esetben a természet a kiindulópont, észrevenni, meglátni és láttatni a bennünket körülvevő, jól ismert tájban azt a szépséget, különleges pillanatot, amit rohanó mindennapjainkban észre sem veszünk. A Balaton-felvidék szerelmeseként az otthon ott kezdődik, ahol a hegyek megmutatják magukat a horizonton, és koszorúik biztonsággal ölelik a Balatont. Pedagógusként régi vágya volt, hogy a kreatív írást becsempéssze a nyelvtanításba is. Az Amerikai Egyesült Államok kultúrájáról, látnivalóiról összeállított egy kétnyelvű haikukat tartalmazó gyűjteményt. Az angol nyelvi órákon bemelegítő, íráskészséget fejlesztő feladatokként használhatók ezek a versek, amelyeket édesapja illusztrált. Ez a kiadvány (Across the USA – Amerikán át) 2016 júniusában magánkiadásban jelent meg a Könyvműhely gondozásában. Ezenkívül jelentek meg versei az Irodalmi Rádió antológiáiban, A Napút irodalmi folyóirat tematikus versenyein sikeresen szerepelt. A Clavis Irodalmi Ügynökség által meghirdetett “56 szó ’56-ról” pályázatra beküldött haikucsokor bekerült a 2017. márciusában megjelent azonos című antológiába. Rendszeresen részt vesz a Magyar-Japán Baráti Társaság Haiku Klubja által szervezett Magyar Haikunapon. Írt már haikukat képzőművészeti kiállításra, melyeket édesapja festményei ihlették, ahol a képi világot versei a szavakkal ábrázolt világgal kötötték össze. A következő kiállítás haikukkal 2023. október végén Veszprémben, az Agorában lesz látható. Már a gimnázium évei alatt is történtek szárnypróbálgatásai különböző versformákkal, majd a főiskolán a Mandragóra c. irodalmi folyóiratban jelentek meg írásai. Napjainkban a japán irodalom berkein belül maradva, a líra mellett egy másik műfaj, az epika felé fordult. Újabban “haibunok” kerülnek ki kezei alól, ami kisepikai műfajban íródott novella vagy útleírás, napló haikukkal díszítve. A haibunok különlegessége, hogy nemcsak valós utazások lehetnek, hanem képzeletbeli, fantázia szülte útleírások is. /Kovács Edina/
Herczeg-Vecsei Katalin: Utazás (haibun)
Olyan jól éreztem magam azon a helyen. Körbeölelt a meleg, a biztonság, a nyugalom, de tudtam, hogy indulnom kell. Vegyesek voltak az érzelmeim; kíváncsisággal vegyes félelem, várakozással teli aggodalom kerített hatalmába.
Ismeretlen út:
mennék és maradnék is,
hív a tudásszomj.
Összeszedtem minden bátorságomat és nekivágtam a nehéz útnak. Sötét, szűk járaton kellett átjutnom, de valami titokzatos erő húzott magához. Hosszú küzdelem után végre megláttam a fényt az alagút végén. Minden energiámat összpontosítottam, egy hatalmas nyomást éreztem és megérkeztem.
Magához húz és
elmélyít az út, melyen
önmagadra lelsz.
Bántott a hirtelen engem érő erős fény és zaj, a hideg levegő. Hirtelen visszavágytam a régi helyemre, tehetetlennek éreztem magam, felsírtam. Ekkor azonban újra melegséget éreztem. Olyan ismerős volt, mégis más. Meghallottam a szíve dobbanását, de most nem olyan erősen.
Egy új világban
idegen, de ismerős
arcok és hangok.
Homályosan láttam, de ilyennek képzeltem. Tudtam, hogy ő a legszebb a világon és hogy ő is így lát engem. A mellére borultam és mohón nyelni kezdtem a tápanyagdús előtejet. Az életet adó zsírokon, ásványi anyagokon, antitesteken kívül nemzedékek sorsát szívtam magamba.
Ősök tudása
éltető anyatejként
táplál bennünket.
Ott feküdtem a mellkasán, megnyugodtam. Éreztem, hogy mindig lesz, aki szeret és akit viszont szerethetek.