Németh István Péter Költők főhajtása Batsányi János előtt- címmel tartalmas, egyben hangulatos előadással ajándékozta meg tegnap a városi könyvtár közönségét. Az irodalmi esemény ugyan az idén Batsányi János születésének 260. évfordulóját ünneplő Batsányi Emlékhét rendezvényeit követően született meg, de célját, szellemiségét tekintve szorosan kapcsolódott ahhoz.

Egyebek mellett dr. Décsey Sándor a városi könyvtár és múzeum igazgatója is erről beszélt köszöntőjében, majd előrebocsátotta, hogy Németh István Péter előadása csak a kezdet, hiszen az év folyamán több alkalommal is foglalkoznak majd az intézmény falai között Batsányival. – Ezúttal egy költő tolmácsolásában hallhatják, hogy mint mondtak a költők a költőről- mondta az igazgató mosolyt csalva a közönség arcára és egyben felkonferálva az előadót.

Németh István Péter bevezetőjében elmondta, hogy az utóbbi években a covid járvány és a megemlékezések jellegének, struktúrájának átalakulásával összefüggő okokból elmaradtak a Batsányi évfordulókhoz, ünnepségekhez kötődő előadásai, de ezúttal igyekszik ott folytatni, ahol 10 éve egy nevéhez fűződő Batsányi kiadvánnyal abbahagyta. – Nem csak Batsányi kortársai, hanem az utókor, a XIX. és XX. század számos írástudója, de a kortársak is fejet hajtottak verseikkel Batsányi János előtt, ilyen volt három dunántúli költőnk, Matyikó Sebestyén József, Bodosi György és Kerék Imre, akik Siófokról, Pécselyről és Sopronból küldték el műveiket tapolcai költőtársuknak – tudhatták meg a jelenlévők. Németh István Péter lebilincselő és hangulatos előadásában megmutatta, hogy Batsányi eszményei, személyisége, életműve mély nyomokat hagyott az utókor irodalmi nagyságaiban. Matyikó Sebestyén József számára Batsányi János és Keresztury Dezső életműve példakép, a két nagy név együtt pedig a magyarság, a szellemi minőség és az emberi tartás dicsérete volt. Matyikó komor hangulatú verse, a Hova ivódtak drága nedveid- In memoriam J. Batsányi című vers a költő saját szájából is elhangzott Tapolcán 2009. május 11-én, a Batsányi emlékhét egyik rendezvényén: Bazaltba zárva, porig feledve, némult árnyad köszönt a porból – Ég gyarmatán játszik a lélek, dzsungel-éjed rácsára ki gondol….A Pécselyi orvos-költő, Bodosi György számára Batsányi János hazaszeretete, dunántúli lelkülete, bölcsességre törekvő, önnön indulatainak megszelídítésre való törekvése volt a követendő példa, úgy tekintett rá, mind költőelődjére. Batsányi kaptatói című versének szellemi alapjait Keresztury Dezső tanulmányából, A harag és a szeretet bilincseiben című hangjátékból és Batsányiról szóló félálarc verseiből merítette: …Fő gondolata az, ami egykor volt, az Árva Haza. Nyelvet teremteni, új szavakat, hogy mívelt lehessen a nép…De mind csak tahók vagytok ti, akár előneveket viseltek, akár úrbéri terheket. Maradi nép! Sok csizmahordozó, fel sem fogjátok, mi az igazi Lélek útja. Mezétláb is ami lépni, járni tanít: az Igazi Kaptató!

Kerék Imre a somogyi Háromfa falu szülötte, de Sopronban élt, ott ahol Batsányi befejezte középiskolai tanulmányait. Ő azt a Füger festményt, portrét, jellemábrázolást üdvözölte a Batsányi János arcképe, H. Füger festménye 1808 című szonettjében, amely benne Batsányi legendás alakjának képét megőrizte: Lásd ezt a gránitból kifaragott arcot, könyörtelen tekintetével: mint ellenállásra felhívó fényjel-kiold belőled minden salakot. A verseitől rettegett a zsarnok, s ennyi elég volt, hogy értük lecsukják, s jónéhány spicli, dilettáns akarnok hajbókolva várta érdeme jussát. Ferdén nézték literátor-vezérek, nehogy vállukról juthasson magasra, holott elvük: „Tiszteld a tehetséget!”- Tehetségnek persze magukat tartva, s egyiknek sem maradt üres a marka.(Volt okádásig: „Hej te rongyos élet!” ) /Töreky L./