Vetsey Károly, A természet nevében- címmel rendezett önálló festménykiállítást az Agóra Veszprém Kulturális Központban. A tapolcai alkotó kiállítását február 7-én nyitották meg a művészetkedvelő közönség számára. Elhangzott, Karcsi 25 éve nap mint nap ugyanazzal a kezdeti lelkesedéssel ül le egy vászon elé és festi meg környezete iránti szeretetét és tiszteletét, bízva abban, hogy festményei a befogadóban is ezt erősítik. A művész kiállítás február 28-ig látható Veszprémben.

Barczáné Tóth Boglárka a tapolcai képzőművészkörnek is alkotó és kiállítóhelyet biztosító Tamási Áron Művelődési Központ vezetőjeként nyitotta meg a kiállítást. – 2019- ben, amikor nálunk, a művelődési központban készültünk az első önálló bemutatkozására, Vetsey Károly bepillantást engedett az életébe. Elmesélte, hogy mikor lépett az alkotás útjára és milyen indíttatásból. Megtudtam például, hogy döntésben milyen szerepet játszott édesapja személye. Megtudtam azt is, hogy a család, festészet, a természet szeretete már gyermekkorában összefonódott a mindennapjaival. Szívet melengető volt akkoriban azt megélni, ahogy Karcsi családjának minden tagja készült a kiállításra, látni, hogy támogatják, segítik a szervezést. Már akkor úgy éreztem, hogy munkái hármas harmóniával vannak átitatva, a család, a természet és az alkotó személyének hármasával.

A természet szeretete élete minden percében jelen van, ez a kötődés minden alkotásán keresztül átélhető. Minden munkájában érezhetjük , hogy nincs szebb számára, mint a szülőföld, a  természet, a hely, ahol született és nevelkedett, ahol él és gyermekeit nevelte– mondta Barczáné Tóth Boglárka, aki  – mint fogalmazott- Vetsey Károly olyan érzéseket közvetít festményeivel, mint Eötvös Károly, amikor Balatongyörök egy magasabb pontján körbenézett:   „Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkéntelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt. Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szent Györgynek és Badacsonynak komoly fensége, s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, íme, ez, a kép rohanta meg lelkemet…Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?”

Vetsey Szilvia, a kiállító művész lánya is méltatta édesapja alkotói vénáját, attitűdjét. –  Az édesapám képei mikrokörnyezetünk szépségeire irányítják a figyelmünket. Képeiben a természet iránti mérhetetlen csodálata és szeretete, valamint a lakóhelye iránti rendíthetetlen hűsége nyilvánul meg. Teljes szívével kötődik ehhez a földhöz, ahol él, és kapcsolódik a környezetéhez, a városhoz, a vizekhez, az erdőhöz, a felhős éghez. Minden nap képes úgy körülnézni és rácsodálkozni a világra, mintha aznap látná azt először. Talán ez a titka a képeinek is. Az alkotóról annyit szeretnék most elmondani, hogy az általános iskolai rajzórákon megmutatkozó kiemelkedő tehetségét sokáig nem kamatoztatta, egészen 1996-ig, amikor Göbölyös Gyula festőművész és felesége Lachkovich Alice, szobrász által szervezett rajz- és ábrázolás-technika órákon vett részt, és tanárai bíztatására 1997-ben elkészítette első reprodukciós olajfestményeit. A festészet hamar szenvedélyévé́ vált, önmagát képezte, és szüntelenül gyakorol, kísérletezik a mai napig. 25 éve nap mint nap ugyanazzal a kezdeti lelkesedéssel ül le egy újabb vászon elé és festi meg környezete iránti szeretetét és tiszteletét, bízva abban, hogy festményei a befogadóban is ezt erősítik- hangsúlyozta Vetsey Szilvia. /Töreky L./ /fotók: helyszíni felvétel/