Élete megmérettetésére, határainak feszegetésére indult Lakatos Róbert és csapata, mikor szeptember elején célba vette a Himaláját, két keréken, motorral.

Rengeteg előre kiszámíthatatlan tényezővel és bizonytalansággal indult útnak a motoros élete útjának. Ami biztos volt, hogy Tapolcáról elindul és a visszaútra váltott repülőjeggyel felszáll az Abu Dhabi – Budapest járatra. Hogy a két időpont között mi fog történni a távoli országban, azt az életre és a sorsra bízta. A túra azzal kezdődött, hogy Delhiben, egy alig megtalálható üzletben béreltek egy számukra vadidegen motorbiciklit. Olvastak róla előtte, látták az interneten, de a Royal Enfield Himalayan két kerekűvel előtte nem találkoztak. Meg is gyűlt a bajuk vele. Számos problémát, meghibásodást kellett megoldaniuk pusztán a saját kreativitásukra hagyatkozva. A Zoji La Pass úton, például leégett az egyik motor generátora. A 3528 méter magasan futó, veszélyes hegyi út létfontosságú kapcsolatot jelent Ladakh és Kasmír tartomány között, a világ egyik legveszélyesebb útjának tartják. A burkolat nélküli út még szép időben is életveszélyes, az autósokat semmilyen korlát nem védi attól, hogy a mélybe zuhanjanak. Az előrejutást a telekommunikációs problémák is nehezítették, hiszen a repülőtéren vásárolt telefon és SIM kártya az északi tartományokban, az ígéretek ellenére sem működött, ezért boltokban, üzletekben vadásztak wifire. Szállást mindig ott kerestek, ameddig aznap jutottak.

Lakatos Róbert a világ egyik legmagasabban motorozható útján fotó: hf

Tehát nem volt előre lefoglalt hely, sem igényeiknek megfelelő szállás, ahol a nap véget ért, ott keresték a minimálisan megfelelő helyet, ahol álomra hajthatják fejüket. Volt, hogy egy kifőzde padlózatán, volt, hogy a Himalája egyik alaptáborában, sátorban, mínusz 1 fokban aludtak hálózsákban. Az indiai közlekedés egy európai számára kaotikus és átláthatatlan. Robiék is „csapdájába estek”, hiszen a jobboldali közlekedésben és a hatalmas forgalomban hamar elveszítették egymást és a telefon hiánya miatt csupán a helyiek segítségére számíthattak. Ők viszont rendkívül segítőkészek voltak. Önzetlenül és jó szándékkal igazították útba őket. A kint töltött két hétre képtelenség elegendő étellel készülni, azonban az utak mellette és a bejárt területen található étkezési lehetőségek nem összeegyeztethetők egy európai ember étrendjével.

Ezért, volt, hogy két háztartási kekszet és egy körtét ettek reggelire és vacsorára is, napközben semmit. Közel 3000 km-t tettek meg, ami több államon, tartományon vezette. Különböző engedélyek, igazolások beszerzése és katonai ellenőrzések kísérték nem mindennapi útjukat. Lakatos Róbert és csapata élményekkel gazdagon és elégedetten tekint vissza a túrára. Jövőbeni terveiről nem árult el sokat, azonban biztosak lehetünk benne, hogy tovább feszegeti képességei és kimeríthetetlen kíváncsiságának határait. /hg/