Pál Feri atya, mentálhigiénés tanácsadó neve nagyon jól cseng azokban a körökben, ahol a hit, a mentális egészség és az önismeret kérdései felmerülnek. Előadásmódja, stílusa azonban nem akadémiai szárazságú, sokkal inkább egy  remek stand-up kabaréra emlékeztető. A mély és hasznos mondanivaló, a fergeteges humor és az előadói profizmus egyvelege volt a tapolcai Lelki Egészségfejlesztési Központ által szervezett teltházas  Pál Feri előadás a Tamási Áron Művelődési Központ színháztermében a napokban.

Az önbecsülés fontosságáról, gyermekkori elvesztésének okairól, tudatosításának és visszaszerzésének fontosságáról osztotta meg gondolatait a római katolikus pap és mentálhigiénés tanácsadó szakember. – Vannak, akik elképesztő mélységekből is képesek talpra állni, míg másokat apró nehézségek is padlóra küldenek. Kettőjük között a nagy különbséget a reális önbecsülés megléte, vagy hiánya jelenti- adta meg az előadás alapgondolatát az előadó, aki szerint az életnehézségekkel való megküzdés eredményessége egyértelműen párhuzamba állítható az önbecsüléssel.

Pál Feri atya: Fel kell ismernünk, hogy lélekgyilkos hangok szólalnak meg bennünk, ha alacsony az önértékelésünk /fotó:tl/

Ahogy az is, hogy valaki fiatalkori bűnelkövetőből végül tisztességes felnőtt, vagy bűnöző válik-e- érzékeltette a problémakör messze mutató vetületeit az előadó. A legérdekesebb, hogy ez utóbbi esetben az iskolázottság, az anyagi háttér minőségénél is fontosabb tényező volt az önbecsülés szintje – hivatkozott egy konkrét amerikai kutatásra az atya. És, hogy miből is vehetjük észre, hogy önbecsülésünk nem éri el azt a szintet, amire szükségünk lenne? Elárul minket a viselkedésünk, kommunikációnk, amely ilyen esetekben gyakran támadó-védekező jellegű, okoskodó, vagy éppen önhibáztató. (Mindhárom jól parodizálható, bizonyította be Pál Feri a közönséget alaposan megnevettetve)    Társasági, családi veszekedéseink közben, önbecsülés nélküli gondolataink,  kommunikációnk árulkodóak és kevés közük van a realitásokhoz. Ennek felismerése azonban nem könnyű, de nem is lehetetlen- állítja a mentálhigiénés szakember. Amikor önhibáztató gondolataink időről-időre megjelennek a fejünkben, már gyanakodhatunk, hogy az alacsony önbecsülésünk beszél helyettünk. Ideje hát döntést hoznunk, hogy” most szidtam magam utoljára, az önbántalmazást ebben a pillanatban végérvényesen abbahagyom”. – Önbecsülés hiányában velünk van egy önbántalmazó belső hang, amely mindig elégedetlen, ezért így szól: béna vagy! … úgysem fog sikerülni!…, mások sokkal jobban csinálják!…, egy nulla vagy!…te vagy a hibás!. A gyógyulás első lépése- mutatott rá Pál Feri atya- hogy felismerem, nem én szólok, ez csak egy lélekgyilkos hang bennem, és azért voltam évtizedekig pocsékul, mert hittem neki.

„Ideje letenni súlyos lelki tarisznyáinkat…”

Bízz magadban, ne hallgass magadra! – oldotta  humorral a szakember az elmondottakat, de valódi, szakmai magyarázatot is adott arra, hogy miért és mikor alakul ki az alacsony önbecsülés. Természetesen a kora gyerekkorban, amikor „az óvodás, kisiskolás fiatalt nem úgy szeretik, nem úgy nevelik, ahogy őt kell”. Az előadó végső konklúziója azonban az volt, hogy akármi is történt velünk a gyermekkorban, magunkkal cipelt súlyos, sérelmekkel és elfojtásokkal  terhelt lelki tarisznyáinkat ideje letenni, elhagyni egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet reményében./Töreky László/