Amikor a Bányásznapon összejövünk, számtalan gondolat kavarog a fejünkben: emlékek, barátok, munkatársak, a dolgos mindennapok, fiatalságunk- mondta felvezető gondolatában Székely Jenő azon a koszorúzáson, baráti, munkatársi összejövetelen, amelyet vasárnap tartott közösen a Tapolca és Vidéke Bányászati Hagyományőrző Egyesület, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének képviselői és a Tanúhegyek Egyesületnek tagjai a Tamási Áron Művelődési Központ előtt álló, dolgozó bányászokat ábrázoló szoborkompozíciónál, majd a művelődési intézmény falain belül. 

A megjelenteket, köztük a nyugalmazott bányászokat, illetve az önkormányzat képviselőit Podányi Tibor nyugalmazott bányamérnök, lapszerkesztő, az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület tapolcai csoportja nevében köszöntötte, majd átadta a szót Székely Jenőnek. A Bánya-, Energia és ipari Dolgozók Szakszervezetének nyugdíjas intéző bizottsági elnöke a bányásznap eredetéről, múltjáról és jelenéről fogalmazott meg gondolatokat.

Székely Jenő: …soha ne felejtsük el, hogy mit adott a bauxitbánya nekünk bányászoknak, a városnak, a környéknek…

– Az ünnepek tartalma, mondanivalója  gyakran változott. Mások voltak az 50-es évek bányásznapjai, amelyek a „széncsatákról” szóltak. Megint más, mikor a hatvanas évek végén a szénbányászat visszafejlesztése zajlott. És más volt a bauxitbányászok által  szervezett  bányásznap Nyirádon, Halimbán és megint más a 70-es, 80-as évekbeli tapolcai,  Viszló-völgyi bányásznapok hangulata. A 90-es években pedig már a politika arra törekedett, hogy a szeptemberi ünnepünket megszüntesse, de szerencsére ez nem történt meg. A bányásztársadalom kitartott és ragaszkodott a bányásznaphoz és Szent Borbála tiszteletéhez is. Azóta is jól megfér e két ünnep a bányászok lelkében- fogalmazott Székely Jenő, aki a bauxitbányák bezárásáról és bánya hiányában, a hagyományőrzés jelenlegi támogatottságáról is szólt. – Amikor sorra zártak be a hazai szénbányák, mi azt hittük, hogy ezek a  bauxit bányászatot nem érintik majd. Csalódnunk kellett, hiszen  2013 tavaszán a Bakonyi Bauxitbánya végelszámolással megszűnt. A sors iróniája, hogy a felszámolót, napjainkban számolják fel…. Azonban soha ne felejtsük el, hogy mit adott a bauxitbánya nekünk, a városnak, a környéknek. Volt idő, amikor ezt a városvezetés túlságosan leértékelte, de köszönet a jelenlegi városvezetésnek, amely egyre inkább értékeli és megbecsüli bányaipari múltunkat- adott hangot véleményének a nyugdíjas szakszervezeti elnök. /tl/