A város és a Wass Albert Könyvtár és Múzeum gondozásában lévő Templom-domb sok évszázados építészeti emlékeket, többek között egy 18. században elpusztult vár maradványait rejti. Az 1980-as években elindult szakszerű romfeltárásnak, régészeti munkának jól látható, de városképi, várostörténeti szempontból is értékes eredményeit láthatják évtizedek óta a helyiek és a városba érkező turisták egyaránt. Az utóbbi időszakban szakmai és pénzügyi támogatást, s vele új lendületet kapott a Templom-domb és környéke földbesüllyedt falainak ügye- tudtuk meg Dr. Décsey Sándortól a városi könyvtár és múzeum igazgatójától és Hangodi László főmuzeológustól.

Dr. Décsey Sándor és Hangodi László a helyszínen  /fotó: tl/

– A 2018-as Kubinyi Ágoston Program segítségével 2019-ben egy új állandó múzeumi kiállítást tudtunk létrehozni, a 2019-ben elnyert hasonló pályázat már a múzeumi épületen kívüli terveink megvalósítására is lehetőséget teremtettek. A Romkert nagyrészt ugyan kulturált arcát mutatta, de az alsó tóhoz legközelebbi oldala gazos, sitthegyet idéző szégyenfoltként rontotta a hely általános képét. Az önkormányzat, mint a múzeum fenntartója ennek a területrésznek a felújítására adott be pályázatot 2019-ben. A pályázatban látványrajzok, műszaki tervek, kiállítás forgatókönyv, múzeumpedagógiai füzetvázlat, a később elhelyezésre kerülő információs táblák szövegezése szerepelt. A megpályázott kilencmillió forintból azonban mindössze kétmillió forintot kapott támogatásként az elképzelés, amely az önkormányzati önrésszel együtt így mintegy 3 millió forintot, tehát az eredetinél jóval szűkebb lehetőségeket teremtett számunkra. Azt a döntést hoztuk, hogy a pénzt teljes egészében a régi falak konzerválására, felépítésre fordítjuk. Ha nehezen is, de 2020 őszére sikerült kőfal építési munkában jó kivitelezőt találnunk, aki elképzeléseinket minőségi módon, rugalmas egyeztetések mellett megvalósította. Az érintett romterület déli oldalának felfalazása ezzel jelenleg kész állapotokat mutat. Közben ugyanerre a célra 2020-ban újabb négy és fél millió forintot nyertünk el, amely az önkormányzati önrésszel együtt a szemközti területrész rekonstrukcióját teszi lehetővé. Az idén a Romkert egyéb részeinek javításai mellett, például a többnyelvű tájékoztató táblák kihelyezése is megvalósulhat- világított rá a folyamatban lévő önkormányzati-múzeumi projekt financiális hátterére és folytatásának lehetőségeire Dr. Décsey Sándor igazgató.

Dr. Décsey Sándor és Hangodi László az elmúlt hónapokban restaurált várfal előtt. Idén folytatódhat a munka  /fotók:tl/

– Felfalazás és romkonzerválás, ez egész pontosan annak a munkának az elnevezése, ami az elmúlt hónapokban lezajlott és folytatódik 2021-ben is- hangsúlyozta Hangodi László. A főmuzeológus a Templom-dombon található régészeti emlékek, a Romkertnek elnevezett terület feltárásának szakmai, történeti előzményeiről beszélt lapunknak. – Az 1984-től induló feltárások során a római kortól kezdve, az Árpádkoron keresztül, a középkoron, a kora újkoron át a 18. századdal bezáródóan Tapolca építészeti múltjának látványos megnyilvánulásai kerültek elő a föld alól. A ma romkertként bemutatott látványosság a törökkori castellumot, azaz Tapolca várát mutatja, gyakorlatilag a 16-18. században létező vár feltárt és részben felépített maradványait. Természetesen kisebb részekben a római és az Árpádkor töredékes emlékei is megjelennek a helyszínen, ám összképileg a korabeli saroktornyos, felvonóhidas, várkapuval és nagy reprezentatív lakóépülettel rendelkező vár didaktikus megjelenítése a tapolcai romkert, amely a csekély mennyiségű látható alapfalával, illetve információs táblákkal teszi lehetővé a hajdani várépítmény látványának, szerepének elképzelését, megismerését a laikusok számára is. A katolikus iskola, korábban a 2-es számú általános iskola épületének falai gyakorlatilag ráépültek a korabeli várfalakra és azokra az építményekre, amelyek a vár udvarán helyezkedtek el. Ez a tény teszi lehetetlenné, hogy teljes körű feltárások induljanak a területen, bár kutatóárkok, szondázások zajlottak az iskola területén belül is, de ezek nem hoztak értékelhető eredményt. Máig homály fedi a feltételezett vár alatti pincék, illetve a Fájdalmas Szűzről elnevezett várkápolna helyét, utóbbiról pedig vannak említések a 16. századból és az 1700-as évek középső harmadából is. Tudjuk például, hogy Tapolca földesura, a nagy templomrestauráló és templomépíttető Padányi Bíró Márton veszprémi püspök utasításba adja az 1700-as években még használatban lévő említett várkápolna felújítását- mondta el Hangodi László. A történész, muzeológus szerint történhetnek még további kutatások a területen, hiszen például a talajradarozás technikájával megállapítható lenne, hogy a külső palánk védművek észlelhetők-e e templomdomb füves részei alatt. – Egy ilyen erődítménynek mindig volt külső védelmi öve, a kor hadászatával foglalkozó történészek szerint kizárható, hogy csak úgy odasétálhatott az ellenség a vár falához. Karósánc, várárok, vagy még nagyobb alapterületű külső vár maradványait kell sejtenünk a föld alatt, de mindez egyelőre ma még talány számunkra. Amikor egy-egy közmű telepítése, vízvezeték árokásás, vagy egyéb okokból megmozgatják a földet, szinte mindig kerül elő valami, ami szárnyalásra készteti a fantáziánkat. Tudjuk, itt még rengeteg, máshol, semmilyen formában fel nem lelhető információ rejtőzik a föld mélyében…

Hangodi László: A mi várromunkra, amelyet 1988 májusában, mint romkert került átadásra, méltán lehetünk büszkék. Kevés város mondhatja el magáról, hogy a város közepén egy megtalált, részben konzervált, megmutatható vármaradványa van, amely méltó a hajdani vár rangjához.

Tapolca vára a Rákóczi szabadságharc idején, legkésőbb 1707. februárjában elpusztult. Feltételezhetően akkor, amikor Csobánc várának sikertelen ostroma után, Rabutin császári tábornagy 10-12 ezer fős serege erre vonult vissza Ausztria irányába. A lakópalota beomlott pincéjéből előkerült leletek között tűzben felrobbant puskák csövei, katonai felszerelések csatjai láttak napvilágot, amelyek ma a város múzeumában megtekinthetőek.

Baski Sándor akkori tanácselnök támogatásával, a Bauxitbánya vállalat vezetői, szakemberei, köztük Dr. Fazekas János igazgató és a Veszprém Megyei Múzeum Igazgatóság akkori igazgatója Dr. Törőcsik Zoltán régész, ásatásvezető és konzulense Dr. Sági Károly, a Balaton Múzeum nyugalmazott igazgatója teljes egyetértésben, együttdolgozva álltak neki a feltárásoknak 1984. nyarán. A város történetében korábban nem volt példa hasonló, tervszerű régészeti feltárásra. Az ásatásokon nagy számban dolgoztak tapolcai középiskolás diákok, gimnazisták, de felnőtt és nyugdíjas munkavállalók is. Külön említést érdemel Polusa László személye és tevékenysége, aki a föld alatt dolgozó bányász rutinjával a munkák speciális műszaki megvalósításában, a műszaki problémák gyakorlati megoldásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Dr. Kozák Károly régész, az egri Dobó István múzeum igazgatója, Szigliget várának kutatója, Dr.Kubinyi András és Dr. Bóna István egyetemi professzorok konzulensként többször meglátogatták az ásatásokat és ötleteikkel, meglátásaikkal segítették Dr. Törőcsik Zoltán és Dr. Sági Károly munkáját. Erdélyi Balázs a feltárt falak felmérését, fotózását és dokumentálását végezte, majd tervezte a helyreállítási munkákat. Nagy volt a lelkesültség a vezetőkben, szakemberekben, de a többi résztvevőben is, akik között ott volt másodikos gimnazistaként Hangodi László is. Már az első ásatási napon régi tapolcaiak maradványai kerültek elő a földből és „tekinthettek fel több száz év után a napba”-emlékezett vissza a 37 éve történtekre a muzeológus. /Töreky László/