A megtorlás éveinek tapolcai életképei
Amikor a harangok is sírtak-címmel, zenés-táncos színmű előadásával állítottak emléket a 1848-49-es szabadságharc utolsó napjainak, a forradalom leverését követő időszak magyarországi és tapolcai történéseinek, helyi kötődésű hőseinek
A Batsányi Színjátszók és a Batsányi Táncegyüttes tagjai az Amikor a harangok is sírtak-címmel, N. Horváth Erzsébet, a darab írója-rendezője és Fülöp Ádám zeneszerző nevével fémjelzett zenés-táncos színmű előadásával állítottak emléket a 1848-49-es szabadságharc utolsó napjainak, a forradalom leverését követő időszak magyarországi és tapolcai történéseinek, helyi kötődésű hőseinek. A darabot a népes szereplőgárda október 6-án, az Aradi vértanúk emléknapján, illetve október 7-én adta elő a Tamási Áron Művelődési Központban. Az előadás a Tapolcai Városszépítő Egyesület, illetve az egyesületet képviselő Varga Károlyné szervezésében, a város és cégeinek támogató együttműködésével, a „Közösen Tapolcáért” TOP-7.1.1 – 16 H-SZA 2019-00795 számú projekt pályázati forrásából valósulhatott meg.
Az Amikor a harangok is sírtak a két éve márciusban bemutatott Kokárdák és Koszorúk történetének folytatása. A forradalom és szabadságharc kitörése időszakának, tapolcai polgárainak és hőseinek emléket állító előző darabtól eltérően ezúttal nem élő előadásban megszólaló hangszeres produkciók alkották a darab gerincét.
Fülöp Ádám zeneszerző írt N. Horváth Erzsébet szövegeire fülbemászó dalokat, hangszórókon bejátszott igényesen hangszerelt dalbetéteket, amelyeket a kilenc jelenetből álló színmű egyes szereplői több esetben a színpadon maguk énekelték el. A „Kokárdák…”-ból már jól ismert népes helyi amatőr színjátszó játékát most is a Batsányi Táncegyüttes kiváló táncosainak koreográfiái egészítették ki.
A „Harangok…” a szabadságharc utolsó napjaiba, a világosi fegyverletétel körüli vitákba, vívódásokba, a megtorlás időszakába, a szabadságharc elbukásának fizikai és lelki következményeibe avatja be a közönséget.
A megtorlás, majd később a nemzet szívében zajló ellenállás éveinek, időszakának tapolcai életképei között olyan, helytörténeti szempontból ismert, illetve jelentős tapolcai személyek, családok életének fájdalmas, vagy éppen örömteli mozzanatai sejlenek fel a múlt ködéből, mint a Horváth József által alakított Török János honvéd alezredes, mezőgazdász, újságíró, Redl József honvédszázados ( Zsigó Balázs alakítja) és hitvese Tausz Rozália (Szabó Zoltánné Korponai Kitti), Miltényi József huszárszázados (Antalóczy Zoltán), Dobossy Lajos tanító és családja (Bognár Róbert, Rompos Alida és Horváth Lídia), Poklostelki Ács Ferenc és hitvese Bertalan Judit (Hangodi László, Kovács Edina), Noszlopy Gáspár (Réwész Dávid), ifj Noszlopy Antal (Fiam Kristóf), Noszlopi Antalné Bárány Julianna (Dominek Ilona), Noszlopi Anna Tóth Edit, Csuba János kocsmáros (Tihanyi Zoltán), Tausz József városbíró (Németh József), Tausz Józsefné (Pásztor Miklósné), Márkus Jánosné Mari (Pokó Istvánné), Szarvas József honvéd (Bakos Nándor) Szarvas Józsefné Teri (Kócs Ida), Szarvas Marika (Antalóczy Lilla Anna), Berkes Györgyné Gizi (Kudlik Konczek Krisztina), Tóth Ferkó (Ifju Zalán) és Berkes Gyuri (Bíró Gergő).
A krónikás Nagy Ágoston szerepét alakító, éneklő Torma Tamás a korabeli eseményekhez kötődő nagy történelmi nevek, Görgey Artúr főparancsnok (Takács Péter), Poeltenberg Ernő (Németh János) és Damjanich János (Baracskai László) vértanú tábornokok, aradi várkapitány és a barikád másik oldalán álló Haynau (Fülöp Ádám) lépnek elő, hogy közös történelmi múltunk tragikus időszakára irányítva a figyelmet, emlékezhessünk és tiszteleghessünk őseink előtt. A színművet, a Batsányi Színjátszók játékát, Fülöp Ádám remekbe szabott dalait, a Batsányi Táncegyüttes művészi tánc koreográfiáit és minden technikai közreműködő teljesítményét nagy tapssal jutalmazta a hálás tapolcai közönség. /tl/