Egy elmaradt, vagy inkább bizonytalan időre elhalasztott könyvbemutató, azt gondolnánk, alaposan elveszi az íróember kedvét az alkotástól. A város közismert rubindiplomás pedagógusát, több, sokak számára emlékezetes könyv szerzőjét, Dr. Görcsös Mihályné dr. Takáts Gizella kedvét azonban nem lehet csak úgy elvenni. A tőle megszokott bölcs derűvel, higgadtan várja a kedvező széljárást. És, amire nem számítottunk, máris egy új könyvön dolgozik.

Gyöngysorok címmel az idei évben megjelent, két és félszáz oldalas művet tartok a kezemben. Benne versek, prózák, műfordítások, tanulságos élettörténetek, az örök oktató tapasztalatai, intelmei, szépre fogékonysága, bölcs derűre és a világ végső igazságosságára hangolt „fűzfa és orgonasípjai” a szerző alkotói eszmélésétől, 1943-tól, egészen napjainkig. A könyvből többek között megtudhatjuk, hogy szerzőjének „…Kassától búcsút venni nehéz …” (de,… és ezt már Tapolcáról írja) „Bánatomat feloldja e kedves város És elűzi azt, ami az örömömre káros…” . A verssorok íróját, Dr. Görcsös Mihányné dr. Takács Gizellát,   Gizi nénit aligha kell bemutatni bárkinek is aki hosszú ideje Tapolcán él, aki a város oktatási-, kulturális-, irodalmi életének tanúja volt az elmúlt évtizedekben. Egy interjút szeretnék készíteni vele, ám az interjúból végül inkább egy kellemes beszélgetés lesz, múltról, jelenről és szinte mindenről,  ami csak eszünkbe jutott.

Dr. Görcsös Mihályné dr. Takáts Gizella Fotó:mt

Biztosan rosszul élte meg, hogy a járványhelyzet miatt elmaradt a  Gyöngysorok könyvbemutatója. Ugye nem véglegesen? – kérdezem. Ő azt feleli, hogy reméli, megtarthatják még valamikor, várja hozzá a jószerencsét, de sopánkodás helyett inkább ír, most éppen egy „krimit”, persze nem olyasmit, amiben egy véres gyilkosság a kötelező motívum.

– A könyv címe az lesz, hogy „A krimitől a miatyánkig”. Életem során gyakran volt részem meredek élményekben. A belőlük született történetek arról szólnak, hogy  gyakran nagyon kellett izgulnom, félnem, nagyfokú bizonytalanság vett körül, nem tudtam miként mászok ki a félelmetes slamasztikából.  Végül mégis minden szerencsésen megoldódott, jó irányt vett. A  személyesen átélt izgalom és félelem hatása alatt pedig az ember önkéntelenül is felsóhajt: Jaj, Istenem! Innen a készülő új könyvem címe.

Aztán mégis visszatérünk a nemrégiben napvilágot látott „Gyöngysorokra”, ami egy tartalmas alkotói életpályát összefoglaló munka, írója is így gondolja.

– Miért most tetszett ezt megírni, megjelentetni? – kérdezték tanítványaim, hű olvasóim. – Mert ezt először is meg kellett érni- válaszoltam nekik. 15 éves koromtól írok. Egy korai írást, a Július a barázdák felett címűt, abból az időből is vállalhatónak tartok. Írásaimon akkoriban nagyon érzékelhető volt, hogy  gyermekkéz, gyermeki gondolatok formálták, de tanítóim talán mégis felfedezhettek bennük valamit, amiért írásra bíztattak. Igazi,  stabil alapot, szélesebb látókört, műveltséget fiatal éveimben a Ranolder tanítóképző hallgatójaként sikerült szereznem.

Az egyik legjobb leányiskola volt a század fordulón a Ranolder János által 1892-ben alapított líceum és tanítóképző. Budapesten, a Vendel utca és a Thaly Kálmán utca sarkán álló épületben ma a Leövey Klára Gimnázium működik. Tanárai a hagyományosan tanítással foglalkozó vincés rend tagjai, apácák voltak, mellettük világi oktatók is dolgoztak.  Fotó: NOL.hu

Nem véletlen, hogy a magyar-történelem szak után, később  a kémia szakot is elvégeztem. Idegen nyelvekből, zenei ismeretekből szintén olyan komoly alaptudásra tehettem szert, amely egész életemet meghatározta. Például,  mai szemmel nézve is korszerű oktatásnak számít, hogy a Ranolderben német-, olasz-, angol-, francia szoba volt, ahol 5-6 növendékkel foglalkozott egy-egy nyelvmester oktató. Az iskolában eltöltött  órák pedig nemcsak könyvízű tudományokat adtak, hiszen akik itt tanulták és tapasztalták meg a helyes viselkedés-, az erkölcs-, a művészet, a humán és reál tudományok alapjait, azokból gyakran sok nyelvet beszélő komoly kereskedőasszonyok, vagy éppen abban a korban sikeres  divatkreátorok lettek. Jellemző, hogy még mozgásművészetet is tanítottak nekünk, igazi nagypolgári neveltetésben részesülhettünk. Igazán szerencsés volt aki odakerült, a legjobb alap volt számomra is hatvan évnyi tanításhoz… A múltkoriban a kisunokám megkérdezte, hogy nagyi, nem unatkozol, mivel tudod eltölteni az időd? Én azt mondhattam neki, hogy jaj  kisunokám, most éppen Vergiliust meg Juvenalist olvasok, élvezem a szép és csodálatos görög, latin nyelvet. Szóval, ha az ember fiatal éveiben sokat betakarít, abból bőven marad tartalék időskorára is. Engem minden érdekel, szeretem a szellemi munkát, kedvelem a házi munkát, szeretek még kapálni is. Lehetséges, hogy ez alkati kérdés, de szinte mindent szeretek csinálni.  Amikor pedig az ember telítve van emlékekkel, élményekkel, mondanivalóval, akkor ír….  /Töreky László/