… Hogyha sírunk: kiröhögnek, Hogyha kérünk: fel is kötnek, Hogyha küzdünk: odalöknek Történelmi kárörömnek- És mégis élünk… Bartis Ferenc Utószó című versével, Dominek Ilona a Tamási Áron Színtársulat tagjának szavalatával kezdődtek meg október 23-a délelőttjén az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulójának tiszteletére szervezett helyi megemlékezések, koszorúzások a régi városi köztemető melletti Katonai Emlékparkban.
Megemlékező beszédet Tapolca polgármestere mondott. Dobó Zoltán egyrészről Magyarország történelmi tapasztalatairól, másrészről az idei 56-os megemlékezések kapcsán, nemzeti ünnepünk jelentőségéről fogalmazott meg gondolatokat. – …1956-ban, hasonlóan az elmúlt évszázadok nemzeti tragédiáihoz, egy birodalom fojtotta vérbe a magyarok szabadságvágyát, az önállósághoz való jogunkat… a barikádokon egymás mellett álltak, harcoltak a munkások, értelmiségiek a társadalom különböző rétegei, különböző vallási, világnézeti, politikai beállítottságú magyarok. Mert volt egy nemzeti minimum… A nemzethez való tartozás az meggyőződés, hit és cselekvés kérdése. Tapolca a történelem során minden magyar véráldozatból kivette a részét. Olvassuk csak el a tapolcai mártírok névsorát és azt tapasztaljuk, hogy mindenféle ember megtalálható közöttük. Annak ellenére, hogy annyifélék voltak, de amikor bajban volt az ország , mindig meg tudtak egyezni: a nemzeti függetlenség akarásában, a nemzet jövőjébe vetett hitben, hogy érdemes vállalni a harcot és bízni honfitársainkban. Erre tanít legutóbbi forradalmunk 1956 is. Ha ma, nem tudunk megegyezni egy nemzeti minimumban és forradalmainkat is aktuálpolitikai vitákra használjuk, akkor sosem leszünk méltók azokhoz a hősökhöz, mártírokhoz akikről ma megemlékezünk- hangsúlyozta Dobó Zoltán. A polgármester az elmondottak kapcsán azt kérte a tapolcaiaktól, a jelenlévőktől, hogy találják meg a közös hangot egymással. – Alkossuk meg saját nemzeti minimumunkat, legyenek vita felett álló témáink, amelyeket politikai csatározásokra ne lehessen használni.
A megemlékező gondolatokat követően koszorúkat helyezett el a helyi 56-os hősök bazalt emlékoszlopánál a város önkormányzatát képviselve Dobó Zoltán és dr. Iker Viktória, majd a helyi politikai pártok, intézmények, a legfontosabb civil szervezetek, egyesületek képviselői is. A Veszprém Vármegyei Önkormányzat Közgyűlése nevében Lasztovicza Máté alelnök, a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal tapolcai járási hivatalát képviselve Szabóné Szakács Judit hivatalvezető koszorúzott. Az Egységben Tapolczáért Egyesület nevében Dalmai Melinda és Bertalan Csaba helyezett el koszorút az emlékműnél. A Honvéd Bajtársi Egyesületet képviselve Nacsa Ferenc elnök és Mátyás Botond főhadnagy koszorúzott. A Tapolcai Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola nevében Patonai Szilvia igazgató és Németh Erzsébet igazgatóhelyettes helyezte el az emlékműnél a megemlékezés virágait. A Radetzky Hagyományőrző Huszáregyesület részéről Labovszky Imre huszárfőhadnagy és Szám Lajos strázsamester, a Rákóczi Szövetség helyi szervezetének képviseletében Bányai Barbara és Kardosné Szűts Piroska koszorúzott. Ángyán Györgyné elnök és Kasza Tamásné a Tanúhegyek Egyesület koszorúját helyezte el az 56-os bazalt emlékműnél. A Városszépítő Egyesület nevében Bertalan András elnök és Süle Zoltán elnökségi tag koszorúzott. A Demokratikus Koalíció koszorúját Sibak András és Hrabovszki László, az Első Tapolca és Környéke TISZA Sziget nevében pedig Bajkó Hajnalka és Kreiczinger István helyezte el a megemlékezés koszorúját. A Fidesz tapolcai csoportját képviselve koszorúzott Molnár Attila Ádám és Horváthné Somogyi Ildikó. A megemlékezők a központi megemlékezés lezárását jelentő Szózat hangjait követőn, a város több 56-os emlékhelyét is felkeresték.
A temetőben koszorú került Tóth István tapolcai áldozat sírjára, illetve a földhivatal épületénél a Tapolcai Forradalmi Nemzeti Tanács börtönnel sújtott tagjai, Gucsi István, Halász János, Kazal Gábor, Kopacz Károly, Laczay András és Vollmuth Frigyes emléktáblája alá.
A város képviselői megkoszorúzták a régi szülészet épületének falán a 22 éves korában hősi halált halt Gál György honvéd emléktábláját is, akit szovjet katonák lőttek le a kórház közelében.
A Malom-tó partjának Panteon falánál folytatódott és zárult a tapolcai 56-os megemlékezés, ahol a helyi forradalmi események vezéralakja, a Tapolca Nagyközségi Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke, Dr. Hillinger János emléktáblájánál helyeztek el koszorúkat a megemlékezők. /Töreky L/
