Csermák József aranyérmes olimpikonunkra és edzőjére, dr. Papp Pálra emlékeztünk a tóparti Panteon-falnál.

Hagyományosan koszorúzással rótták le tiszteletüket a Csermák család leszármazottai, hozzátartozóik, illetve a város önkormányzatának és civil szervezeteinek képviselői is. Dobó Zoltán köszöntve a jelenlévőket, Siklósi Gergő közelmúltbeli világraszóló sikerére célozva úgy fogalmazott, nagyszerű dolog amikor egy ország, egy város olimpiai bajnokot ad a világnak, Tapolcának pedig ez többször is megadatott. – Bízom benne, hogy megértjük annak a jelentőségét, hogy valaki a világ tetejére tud állni a teljesítményével. Kalapácsvetésben és párbajtőrben is az olimpiai jelenti a versenyek versenyét, nincs feljebb annál, minthogy valaki olimpiai bajnok lesz. Köszönöm önöknek, hogy együtt emlékezhetünk Tapolca sportmúltjának nagyjaira, bízva abban, hogy a jelen ifjúság is megérti a sport fontosságát. És csak reméljük, hogy nem kell ismét 70 évnek eltelnie, hogy újabb olimpiai bajnokot adjunk az országnak – adott hangot reményének a város polgármestere.

„Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető 2001. január 12-én, 69 éves korában hunyt el. A nemesgulácsi kőfejtő csilléseként dolgozott. Dr. Papp Pál tapolcai orvos, az egykori ismert gerelyhajító ismerte fel tehetségét, ösztönözte a sportolásra, majd segítette pályafutását. Az első időkben gerelyhajítással, diszkoszvetéssel próbálkozott, csak 17 évesen tért át a kalapácsvetésre. A vasútnál kapott állást, két évvel később már ifjúsági válogatottban szerepelt, a tatai edzőtáborba is meghívták. Rohamos fejlődéssel egyre közelebb került a bűvös hatvan méterhez. Helsinkiben a selejtezőből legjobb eredménnyel (57.28) az esélyesebbek, a címvédő Németh Imre és a német Storch előtt jutott a döntőbe, ahol óriási meglepetésre a világon elsőként szárnyalta túl a hatvan métert (60.34) világ és olimpiai rekorddal nyerte az olimpiai bajnokságot. A berni Európa-bajnokságon harmadik lett, a melbournei olimpia megnyitóján ő vitte a magyar csapat zászlóját. Ismét túldobta ugyan a hatvan métert (60.70), de ez csak az ötödik helyezéshez volt elegendő. Rómában, harmadik olimpiai szereplése alkalmával nem jutott tovább a selejtezőből. 44 válogatott viadalon szerepelt, sportolói pályafutását 1962-ben fejezte be. Ezt követve a magyar válogatott dobó edzőjeként tevékenykedett, utódát Zsivótzky Gyulát hasznos tanácsokkal segítette az olimpiai győzelemhez. A szükséges iskolai és szakmai végzettséget megszerezve végül a Tapolcai Fűtőház vezetőjeként dolgozott, 38 évi vasutas szolgálat után vonult nyugdíjba a város népszerű, tiszteletben álló polgára volt.”