Mi a közös Bécs, Sopron, Debrecen, Szeged, Vancouver, Berlin, Madrid… vagy éppen Tapolca városokban? Az biztosan, hogy mindegyik felsorolt városban elindult, vagy hamarosan elindul a nemzetközi Okuláré Projekt új évada. Városunkban a kortárs drámák felolvasóestjének, az előadott művek közönség és színészek általi közös átbeszélésének a Tamási Áron Művelődési Központ színházterme adott otthont október 10-én, kedden este.

(Az Okuláré projekt egy nemzetközi felolvasó-színházi sorozat, aminek keretein belül kéthavonta 3-3 egyfelvonásos drámát olvasnak fel, amelyek egy megadott hívószóra íródtak. A felolvasásokat beszélgetés követi, ahol a közönség visszajelzéseket adhat a szerzőknek, majd pedig szavazással dönthetnek a színházi este győzteséről.)

A művelődési intézmény kulturális csoportjaként működő Tamási Áron Színtársulat tagjai és művészeti vezetőjük Antalóczy Zoltán este hat órára várták a színházi légkörre, tartalmas beszélgetésre, szellemi feltöltődésre vágyó közönséget. A Fiatal Drámaírók Háza már augusztus közepére kiválasztotta a „kelet” hívószóra beérkezett mintegy 38 pályamunka közül annak a hatnak szerzőjét, akiknek munkáit több hazai város műkedvelő színházi társulata, klubjai bemutatnak és bírálnak majd. Bírálnak abban az értelemben, hogy átbeszélik, értelmezik, ha kell kritizálják, vagy méltatják azokat, illetve szavazás által kiválasztják a frissen (leginkább olvasópróba jellleggel) bemutatott darabok közül azt, amelyet a legjobbnak ítélnek.

Ezúttal három fiatal hazai szerző darabját játszotta el, pontosabban olvasta fel értőn és a közönség számára is élvezetes módon a társulat: Ivánovics Bea – Ergonomikus, Rédei Roland – Csak ha ránéznek és Szarvas Melinda – Keep Smiling című egyfelvonásos drámáját. A „kelet” szó mindhárom műben gyökeresen különböző irodalmi-színházi körítést kapott, hol szabadabban, hol szorosabban kötődött a szóhoz. Közös talán annyi volt bennük, hogy valamilyen formában mindhárom darab az egyén, a család, vagy a társadalom olyan válságtüneteire világított rá, amely a kelet és a nyugat különböző relációiban (is) értelmezhető gondolatársításokra bőséges lehetőséget adott. A szerzők változatos helyszínekre, elsőként egy IKEA áruházba, majd egy családi ünnepségre, később egy nevetésterápiával foglalkozó önjelölt guru foglalkozására invitálták a közönséget. A nézőtéren ülők és a színészek a darabok lelkivilágának és mondanivalójának közös átbeszélését és „megfejtését” követően, a három előadás közül végül Rédei Roland és Szarvas Melinda darabját azonos szavazatszámmal ítélték a legjobb írásoknak. /Töreky L./