A tapolcai Járdányi Pál Zeneiskolának számomra különleges hangulata van. Ahogy a siető
emberekkel teli Deák utcáról a vaskos faajtón keresztül befordulunk az iskola udvarára,
érezhetjük, hogy egy másik világba csöppentünk. A minket fogadó terebélyes gesztenyefa
szétterülő ágai, a múlt századot idéző kandeláberek és a nyugodtan beszélgető gyerekek láttán
csak fokozódik ez a sajátos, békés hangulat. Az ódon épület folyosóin diákok mennek egyik
teremből a másikba, kezükben olyan tokokkal, amikről csak sejtéseink lehetnek, hogy mik is
lapulhatnak bennük. A tanáraikkal és egymással folytatott beszélgetéseiket pedig mi „muglik”
csak alig-alig értjük. 

A Járdányi zeneiskola koncertjeit évi néhány alkalommal a nagyközönség is élvezheti a városi
művelődési központban. Szűkebb körben viszont jóval több fellépésre kerül sor a művészeti tanintézmény
épületében. Ilyenek például az úgynevezett tanszaki hangversenyek, melyeket félévente tartanak meg.
Ezeknek az eseményeknek az állandó színhelye a kiváló akusztikai adottságokkal rendelkező hangversenyterem, ahová egy szűk csigalépcsőn juthatunk le.

Itt minden koncertnapon más-más hangszer képviselői mutatkoznak be.

Haga Kálmán, az intézmény vezetője elárulta, hogy
ezeknek a fellépéseknek a lényege, hogy minden egyes növendék színpadra léphessen.
Amellett, hogy a gyerekek rutint szereznek szereplésből, az események egyben egy kisebb
vizsgának is betudhatók. Ezen felül, a kezdő tanítványok szülei ilyenkor láthatják
csemetéjüket először fellépni, a haladó tanítványokon pedig felmérhetik, hogy meddig
juthatnak el a gyermekeik, ha tovább folytatják a zeneiskolás tanulmányaikat. Haga Kálmán
hozzátette, hogy ezeknek az eseményeknek egy kicsit „szülői értekezlet” jellege is van, hiszen
a fellépéseket sokszor közös teázás, süteményezés és kötetlen beszélgetés követi.

A zeneiskola népszerűségét mutatja, hogy ebben a félévben összesen 16  tanszaki koncertet
tartottak meg. Ha egy pedagógusnak sok tanítványa volt, akkor a hangszercsaládban is
bontottak. Így például a vonósoknál külön napon léptek fel a csellisták, ezen felül pedig a
hangszer kedveltségének köszönhetően máskor tartották a kezdők és a haladók koncertjét is.
Az igazgatói értékeléséből az is kiderül, hogy a 16 hangverseny egyik legnagyobb élménye az
volt, hogy a növendékek nem feladatként élték meg a fellépéseket, hanem örömmel zenéltek a
színpadon. Az intézmény vezetője szerint a hangszerek népszerűsége sokszor változik. A gyerekek
hangszerválasztásaira hatással van egyrészt a média, de az oktató pedagógus is. Talán a
zongora az a hangszer, ami az intézményben évtizedek óta nem vesztett népszerűségéből.
A zeneiskolások a téliszünet után sem lazíthatnak, hiszen januárban vár rájuk a félévi vizsga,
mely zárt körben zajlik majd. Itt a tanulók többek között skálákat és etűd gyakorlatokat
mutatnak be, vagy duettet játszanak egy társukkal vagy tanárukkal. /írés, fotók: Szili Zoltán/