Dupla teltházas gálaműsort adott a tapolcai Batsányi Táncegyüttes a Tamási Áron Művelődési Központ nagytermében. Az együttes vezetői, Buzás Balázs és Kiss Betti két csoport hatvan táncosát koreografálva álmodta meg azt a látványvilágot, ami több mint 90 percen keresztül szórakoztatta a közönséget. A két estét megtöltő gála a Palócoktól a székelyekig címet viselte, mellyel kapcsolatban az együttes vezetője úgy fogalmazott, hogy a közönség a táncokon keresztül egy utazáson vehetett részt, amelyben Palócföldről indultak, Székelyföldre érkeztek, miközben egy kis csongrádi és hortobágyi kitérőt is tettek.

„Aki nincs tisztában azzal, hogy honnét jött, honnét származik, az ősei mit tettek meg mindazért, hogy ma ezen a nyelven tudjunk szólni, az nem is fogja megtalálni sohasem a célját, sem önmagát, sem a boldogságát” – mondta Dobó Zoltán polgármester a két napos Batsányi Gála első estéjének megnyitóján. Hozzátette, a színpadon ugyan azt látjuk, ami legalább ötszáz éve foglalkoztat minden magyar ajkú embert. A szerelmet, a bánatot, a boldogságot, a büszkeséget. Ilyenkor, amikor avatott szakértők mutatják be ezt nekünk akkor olyanok is átélhetik mindezt, akik nem művelik ezt a művészetet. De értjük és ez a legfontosabb. Hogyha értjük és érezzük, akkor kialakul köztünk egy olyan kapocs, ami sokkal több annál, hogy ki melyik csapatnak szurkol, ki, hogy látja a világot. Létrejön egy belső béke, ami a nemzeti összetartozás és a közös élmény köré fog épülni.” Az együttes a gálaműsorai előtt már fél évvel elkezdi „tesztelni” a produkcióit. Ez alatt a félév alatt érnek be a táncok, illetve dől el, hogy melyik lesz színpadképes.

Buzás Balázs az idei évvel kapcsolatban elárulta, hogy minden tervezett koreográfiát bemutattak már. Volt olyan köztük, amit 93 óta nem mutattak be a színpadon. Ennek a koreográfiának az érdekessége, hogy Tímár Sándor Kossuth-díjas táncpedagógus tanította annak idején Tapolcán, ahová mindig előszeretettel járt a neves művész. A gálaest a sikerét többek között három dolognak köszönheti, az egyik viselet, a másikaz élőzene, a harmadik a jól végig gondolt műsorszerkezet. Az viseletekkel kapcsolatban tudni kell, hogy amilyen tájegység táncát járta az együttes, olyan ruhát öltöttek magukra a szereplők. Ez pedig igen komoly logisztikát és előkészületet kívánt a csapattól. Buzás Balázs ezzel kapcsolatban elárulta, hogy nem könnyű megtalálni a megfelelő forrásokat, ahol elérhető áron, jó minőségben készítik el a ruhákat. Volt olyan öltözet, amit egy szülő készített el a tagoknak, de olyan is, amit Erdélyben varrtak meg az egyesületnek. Hozzátette, ebben a tekintetben a legnehezebb dolga a lányoknak volt, hiszen nekik nagyon gyorsan kellett, több réteg öltözetet váltaniuk két tánc között.

A talpalávalót ezen az estén nem a hangtechnikusok játszották le, hanem Vizeli Bálint és zenekara biztosította a színpadon állva. A zenekar már régi kapcsolatot ápol a Batsányi Táncegyüttessel és szívesen fogadták a felkérést. Az összeszokottság egyik nagy előnye, hogy a zenekar nem a kottát figyeli játék közben, hanem a táncosok és a közönség reakcióit. Ezáltal egy kötetlenebb, szabadabb légkörű műsort láthatott a közönség, hiszen, ha úgy kívánta a hangulat a zenészek tovább játszottak, vagy a tempón változtattak. Ez leginkább a ráadásnál csúcsosodott ki, ahol rögtönözve, igazi örömtáncot lejtettek az egyesület tagjai. A két estét megtöltő gála a Palócoktól a székelyekig címet viselte, mellyel kapcsolatban az együttes vezetője úgy fogalmazott, hogy a közönség a táncokon keresztül egy utazáson vehetett részt, amelyben Palócföldről indultak, Székelyföldre érkeztek,miközben egy kis csongrádi és hortobágyi kitérőt tettek. A műsor vonulatába egy „kakukktojás” is bekerült Savanyú Jóska címmel, egy bakonyi tánc képében, melyet az utánpótlás csoport adott elő.

A gyerekek táncát Vastag Richárd néptáncpedagógus és aranysarkantyús táncos koreografálta, aki egyik reggel azzal hívta fel Buzás Balázst, hogy úgy ébredt, hogy neki mindenképpen tanítania kell egy táncot a csoportnak és ne mondjanak nemet. Nem is mondtak, hiszen a koreográfusnak sokat köszönhet az egyesület. A színpadon látottak alapján megérte elfogadni a felajánlást, a közönség pedig nagy tapssal köszönte meg a produkciót. Vastag Richárd a közönséget köszöntve viccesen azzal kezdte, hogy azért mond beszédet, hogy a táncosok tudjanak egy kicsit pihenni. Megemlítette továbbá, hogy a Batsányi Táncegyüttest a térségben mindenhol ismerik, ami annak az értékteremtő munkának köszönhető, amit a társulat az évek során letett az asztalra. Kiemelte azt is, hogy példaértékű a városvezetés részéről az a hozzáállás és támogatás, amit az egyesületért tesznek. Hozzátette, hogy a lelki támogatás is nagyon fontos, és arra kérte a közönséget, hogy ezt a támogatást most ők tegyék meg a táncosokért. A másik érdekesség a műsorral kapcsolatban, hogy a Táncok Pálpatakáról című koreográfiát Opiczer Márton és Németh Rebeka, a Magyar Állami Táncegyüttes táncművészei készítették. Opiczer Mártonnal az együttes az Európa Kulturális Fővárosa megnyitója előtt találkozott, ő volt a koordinátora a tapolcai csapatnak és annyira jó kapcsolat alakult ki köztük, hogy ez egy hosszú távú együttműködés kezdetét jelentette. A gálaesttel kapcsolatban sok mindent el lehet mondani, de a legfontosabb talán, hogy az előadás alatt végig olyan fiatalokat láthattunk a színpadon, akik nem feszes, betanult elemek sorát mutatták be, hanem felszabadult, lélekből jövő táncmotívumokat. Ahogy a megnyitón is elhangzott, a táncok bemutattak szerelmet, örömöt, játékot és megannyi életérzést. A 90 perces műsor végén az fogalmazódott meg bennem, mint egy jó film után: kár, hogy vége. /sz.z/