A tapolcai „pisztrángtelep” ügyvezetője, a székelyudvarhelyi származású Boér Zoltán, valamikor 2012-ben, a Duna televízióban látott egy kisfilmet Tapolcáról. A filmben természetesen országos hírű csónakázó barlangunk, a Malom tó és a Tapolca patak képei is megjelentek, mint különleges helyi természeti értékek. Az erdélyi haltenyésztő e film hatására érkezett először városunkba, hogy élőben is megismerhesse Tapolcát, szakmája apropóján pedig benézett az akkoriban éppen eladósorba került, a Déli elkerülő út mentén működő pisztrángtelepre… A napokban Dobó Zoltán polgármester meglátogatta az egyik legsikeresebb helyi magánvállalkozás telephelyét, a haltenyésztő komplexum vezetője pedig készséggel adott interjút a Tapolcai Médiának.

 

 

– Amikor Tapolcára jöttem megismerkedtem a helyi haltenyésztés sajátosságaival, különösen értékeltem azt a nagyszerű adottságot, hogy állandó hőmérsékletű víz áll rendelkezésre. Döntöttem, és egy egész évig tartó tranzakciós folyamat végén megvásároltam a tulajdonosoktól a létesítményt – árulta el az erdélyi vállalkozó. Boér Zoltán hat évvel később, 2018-ban hozott még egy nagy döntést: Magyarországra, Tapolcára költözött. Akkortól fordultak komolyabbra a dolgok – mondta.

 

 

– Lendületesen fejlődtünk, az itt tenyészett halainkra fokozódó igény mutatkozott külföldről is. A Magyar Halászati Operatív Programban elnyert pályázat segítségével telepfejlesztésbe kezdtünk. Jelenleg miénk az ország legnagyobb, intenzív recirkulációs halnevelő telepe. Nagy versenyelőnyünk, hogy az állandó 18 fokos hőmérsékletű vízben a halak egyforma, folyamatos növekedésben vannak, hiszen nincs ősz, tél, tavasz és nyár, ami befolyásolná a biológiájukat. Ezzel együtt a víz ingyen, gravitációsan jut be a telepre, így nem terhelnek bennünket azok a borzasztó energiaköltségek sem, amelyek a hasonló haltenyésztő helyeket sújtják.

 

 

A Dániából származó, fejlett technológiánk alapja, hogy a víz körbeforog, az áramlat az ürüléket mindig továbbsodorja. A szennyezet víz útjában egy speciális szűrő dolgozik. Később egy biofilteren is áthalad a víz, így teljesen megtisztul. A kiszűrt ürüléket egy tárolóba pumpáljuk, ami a feldolgozás után a mezőgazdaságban hasznosítható trágya lesz. Jól jellemzi a körforgás volumenét, hogy másodpercenként 1600 liter szennyvízből lesz olyan tiszta víz, amiben „a halak vígan élhetnek tovább”.

 

 

 

Pisztrángokkal és lazac pisztrángokkal kezdtünk, de időközben új halfajokat is bevontunk a tenyésztésbe. Svájcból, Németországból és Belgiumból ugyanis megbízást kaptunk tokfélék tenyésztésére. Azokat ikrakoruktól előneveljük. Két éves koruk körül egy speciális ultrahangos eljárással megvizsgáljuk őket, hogy megtudjuk, melyik hím, melyik nőstény. A hímeket itthon és Ausztriában a halfeldolgozóknak értékesítjük. A nőstényeket leszállítjuk a svájci, német, belga megrendelők számára, akik továbbnevelik őket még 3-4-5 évig, amikor is megjelenik az egyedekben a kaviár.

 

 

A klímaváltozással, az óceánok halállományának pusztulásával a világban egyre nagyobb az igény a szárazföldi aquakultúrákra. Megrendeléseink is azt mutatják, hogy folytatni kell, fejleszteni kell a telepet. Keressük, figyeljük a pályázati lehetőségeket és belső forrásainkból igyekszünk előteremteni a szükséges önrészt – mondta a cégvezető. Boér Zoltántól megkérdeztük azt is, vajon a helyi vásárlóközönség hozzáférhet-e néhány kilogramm halhoz, tervezik-e újra beindítani a szünetelő kiskereskedelmi értékesítést a telephelyen. Az ügyvezető elmondta, kizárólag technikai okok miatt zárták be egy időre kiskereskedelmi helyiségüket. – Úgy tervezzük, hogy valamikor március második felében már kinyithatunk. Pisztráng, füstölt pisztráng, szürkeharcsa, füstölt tokhalfilé és helyi nevelésű ponty is lesz a kínálatban – szólt az ígéret. /Töreky László/