Nemes Nagy Ágnes és Cseh Tamás szelleme tapolcai színpadon
Két művésznagyságot bemutató különleges produkciónak lehetett részese a közönség a Tapolcai Ünnepi Napok irodalmi színpadánál
Két művésznagyságot bemutató különleges produkciónak lehetett részese a közönség augusztus 18-án, a Tapolcai Ünnepi Napok irodalmi színpadánál. Vecsei H. Miklós színművész a Nem akarok című, Nemes Nagy Ágnes életét bemutató előadásból, valamint a Cseh Tamás 80’ emlékestből gyúrt ugyanis egy katartikus előadást.
Izgalmas utazásban lehetett része a hallgatóságnak, hiszen egyszerre két évfordulós művész életútjába nyerhetett betekintést. Vecsei H. Miklósnak és a Nemes Nagy Ágnest megszemélyesítő Hegedűs Borinak is az első ilyen jellegű koncertszínházi előadása volt – tudtuk meg.
A rögtönzés magas művészi fokán sikerült az adott helyzethez maximálisan alkalmazkodva Nemes Nagy Ágnes és Cseh Tamás életét megzenésített versek, műveik és mesélés segítségével egymásba fűzni. Nemes Nagy Ágnes verseit Tempfli Erik Artisjus-díjas zongorista és Hegedűs Bori zenésítették meg közösen. Cseh Tamás dallamaihoz többnyire Bereményi Géza írta a szöveget, de Csengey Dénessel és Másik Jánossal is készítettek albumot. Az előadás megidézte Nemes Nagy Ágnest az erős, a szigorú, szikár, a törékeny, az objektivitásra törekvő költőt, és nőt. Milyen feleség volt ő, a férj, Lengyel Balázs olvasatában, és mennyiben járult hozzá a sors az ÁVO szerint, válásukhoz. „De hova lesz a szerelem, hova lesz? Tegnap még szeretlek mindörökre (és ez igaz), holnap már nem szeretlek.” Megjelent a barát, Polcz Alaine szemszögéből is Ágnes, a NŐ. Monológok és irodalmi műveken keresztül láttaták az előadók a költő személyét, míg dalként felcsendültek az aktuális életszakaszhoz kapcsolódó Nemes Nagy Ágnes versek. Vele párhuzamosan kirajzolódott Cseh Tamás kendőzetlenül őszinte énje, aki hatszor felvételizett a képzőművészetire, mert festőművész akart lenni, és ha valamihez nem volt kedve, hát belázasodott. Determinálta vajon sorsát, találkozását Bereményi Gézával az érettségire kapott gitár?
GÉZA: És mit szólnál, ha írnék neked?
TAMÁS: Ma is látom Géza arcát, ahogy felém hajolt.
GÉZA: Nem próbáljuk ki?
TAMÁS: Kipróbálhatjuk.
Megszülettek a dalok, ahogy ők hívták a tárgyilagos „helyzetjelentések”, egy lehetséges közlésforma, ami viszonylag pontos információkat közöl. Tamás visszaemlékezésén túl megszólaltak dalai, melyek különleges életérzést nyújtanak a mai napig a hallgatóságnak.
„Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. Vártál ha magadról szép éneket, dícsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked.” /Kovács Edina/