A tapolcai zsidó közösség, a hajdani áldozatok leszármazottai, a Hit Gyülekezete helyi szervezetének képviselői, zsidó egyházi vezetők és a tapolcai önkormányzat képviselői az 1944-ben Tapolcáról elhurcolt zsidó és nem zsidó származású áldozatokra emlékeztek a Csányi utcai hajdani gettó épületek falán elhelyezett domborműnél, márványtáblánál, majd a tapolcai izraelita temetőben vasárnap.  Ez utóbbi helyszínen a közelmúltban igényesen megújult a szertartási épület, melynek belső terében, a temetőre nyíló vasajtót egy nemrégiben elkészült művészi szépségű „üvegmozaik díszkapu” öleli körbe. Az alkalomból városunkban járt a hajdani nagy tapolcai borkereskedő Lessner család Kanadában élő leszármazottja, Lessner Iván is, aki Darlene Mace képzőművésszel, a vallás, a család és Tapolca történetét egyaránt szimbólumokban bemutató üvegmozaik alkotójával érkezett.

Totha Péter Joel főrabbi (jobbról) és Fekete Dávid kántor a megemlékezésen

Lessner Iván virágcsokrot helyez el a Csányi utca másik emléktáblájánál /fotók:tl/

A túlélők képviseletében koszorút helyezett el a Csányi László utcai emlékműnél Wollák Tiborné és dr. Vidosa Károlyné. Tapolca város önkormányzata nevében Dobó Zoltán polgármester, a Hit Gyülekezete tapolcai csoportját  képviselve pedig Mézes András, Domonkos Gábor és Szabó Tamás.  Az elhurcolt 326 tapolcai család, összesen 734 tagját érintő tragikus eseményekre emlékeztető emléktáblánál Lessner Iván helyezett el virágot. Mézes András, a HIT gyülekezet lelki pásztora beszédében arra figyelmeztetett, hogy emlékezni kell, hiszen a tiszteleten és szereteten túl, akire emlékezünk, azokkal közösséget is vállalunk. Úgy fogalmazott,  „életük nem volt  független tőlünk, ahogy a haláluk sem”… Nagy megtiszteltetés és ajándék, hogy Wollák nénivel, a túlélővel és túlélő társaival együtt állhatunk ezen a helyen. És itt leszünk mindig, amíg csak tehetjük, hiszen elfogadhatatlan az, ami megtörtént. Elie Wiesel azt mondta, ha elfeledjük a halottakat, az olyan, mintha még egyszer megölnénk őket….- idézte meg a híres amerikai író, holokauszt túlélő gondolatait Mézes András.

Wollák Tiborné és dr. Vidosa Károlyné koszorúz

Emlékezők, hozzátartozók, a zsidó felekezet és a város képviselői

Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi arra mutatott rá, hogy imát kell mondani azokért a zsidó és nem zsidó testvérekért, akik választási lehetőségek híján kényszerültek választani a lehetetlen és az iszonyat között, akiknek a teljes tehetetlenség közepette szinte semmilyen módjuk nem volt saját sorsukat alakítani. – A tapolcai Iskola utcát ( Ma Csányi László utca) egy több, mint három méteres deszkafallal választották el a város többi részétől. Itt jelölték ki a gettó határát, a mozgástér lehetőségét… A Tapolca és Vidéke Újság 1944 július 24-i számában így tudósított : „…Hétfőn, a reggeli órákban elvitték a Tapolcáról a gettóba összesűrített zsidókat. Megtisztult a levegő, fellélegezhet a közösség, mert a zsidókérdés százszázalékos megoldása csak ezen a módon következhetett be…” Nem az a kérdés, hogy vajon az itt élők miért nem voltak akkoriban olyan buzgók a keresztényi szeretet gyakorlásban, hanem az, hogy azóta szembenéztek-e azzal, ami itt történt… Emlékezzünk az odaveszett családjainkra és ne engedjük, hogy még egyszer ez megismétlődhessen! – fogalmazott a főrabbi, aki a múlttal való szembenézés fontosságára hívta fel a figyelmet.

Ajándék Vidosa Károlynétól, a helyi izraelita közösségtől a üvegmozaik kapu alkotójának, Darlene Mace kanadai képzőművésznek. Mellette az ötletgazda, az alkotás létrejöttének szorgalmazója, a szintén Kanadában élő Lessner Iván.  

A jelenlévők később az elmúlt időszakban számos pozitív változáson átesett tapolcai izraelita temetőhöz vonultak, ahol a közelmúltban igényesen megújult szertartási épületben dr. Vidosa Károlyné ezzel az idézettel köszöntötte a szépszámú jelenlévőt:  ” a közös emlékezés mindannyiunk jövője”. Később köszönetet mondott a MAZSIHISZ vezetésének, amely pénzzel segítette a szertartási helyiség és a temetőt körbevevő falazat megújulását, Tapolca város önkormányzatának  és a helyi Hit Gyülezetének a segítséget és gondoskodó figyelmet. Külön köszönet járt mindazoknak,  akik a temető kitisztításába rengeteg munkát, energiát fektettek az elmúlt időszakban, kiemelten  Varga Károlyné és az általa vezetett Nőklub tagjai, illetve a Batsányi János Gimnázium igazgatója, Varga Tiborné és Riba Erzsébet tanárnő együttműködését, a tapolcai gimnazisták munkáját  említette meg a helyi zsidó hitközség vezetője, amelyek az eredményes pályázatokhoz és a sikerhez elengedhetetlenek voltak. Dr. Vidosa Károlyné örömét és köszönetét  fejezte ki, hogy a veszprémi hitközségtől megkapták ajándékba a zsinagóga régi bútorzatát… Az eseményen részt vett  Lessner Iván,  a híres tapolcai borkereskedő família Kanadában élő leszármazottja, aki a nemrégiben elkészült „üvegmozaik díszkapu” ötletgazdája volt és Darlene Mace, aki a több, mint háromezer darabból álló kézzel vágott ólomüvegből álló művészi munkát kivitelezte.  Az alkotó ( Vidosa Márta fordította angolról, magyarra a szavait) elmondta,  2019-ben ismerkedett meg Lessner Ivánnal egy közös barátjuk 70. szülinapi partiján. Később, közös beszélgetéseik alkalmával került szóba, hogy szeretne valamit tenni Tapolcáért a leszármazottak és barátai iránti tiszteletből, úgy, hogy az a következő generáció számára is érték maradjon.  Iván azt vallja, hogy „a legnagyobb veszteségeink a legnagyobb tanítóink”.  Így támadt a gondolat, hogy valamiféle kaput kellene megalkotni, egy kaput, amelyen áthaladva valamiféle szellemi, lelki átalakuláson mehetünk keresztül …

Hangodi László a díszkapu szimbolikáját és történetét bemutató TAPOLCA PORTÁL-THE TAPOLCA PORTAL című kiadvánnyal a kezében

Hangodi László történész, főmuzeológus a helyi zsidó kulturális hagyományokról, a Lessner család történetéről, annak várostörténeti jelentőségéről fogalmazott meg gondolatokat, de szót ejtett a szóban forgó ólomüveg alkotásról is. Ez utóbbi történetéről, az ólomüveg kapu szimbólumvilágáról egy friss, magyar-angol nyelvű kiadványt is bemutatott Hangodi László, amely Lessner Iván rokonának, Lessner Irénkének igényes munkája. – Ez az emelkedett hangulatot árasztó, szimbólumok sokaságával díszített művészi munka átvisz bennünk a jelenből azoknak az emlékkertjébe, akik már nem lehetnek közöttünk, rajta Tapolca és a helyi zsidóság történetével. Büszkék lehetünk erre az alkotásra, hiszen azt bizonyítja, hogy a tapolcai zsidóság története nem zárult le, helyben is és távolból is vannak folytatói, továbbírói…

Egy díszkapu, amelyen keresztül a temetőbe, egy másik világba juthatunk, miközben lelki átalakuláson megyünk át

Totha Péter Joel rámutatott, az üvegmozaik munka a Lessner családnak és annak az izraelita közösségnek állít méltó emléket, amely egykor Tapolcán élt.

Balról Totha Péter Joel főrabbi, jobbról Fekete Dávid kántor

A főrabbi az istentisztelet során, a  zsidó emberek elleni gaztettekre, a holokausztra utalva arra figyelmeztetett,hogy ami egyszer minden józan ész ellenére megtörténhetett, az európai kultúra alapjainak és a legalapvetőbb bibliai parancsolatok megszegése, az megtörténhet máskor is. „Valamit mégis tennünk kell, így hát nem tehetünk mást, mint emlékezünk” – fogalmazott. /Töreky L./