Az Európai Mobilitási Hét keretein belül tartott élménybeszámolót Kovács Sarolta, olimpiai bronzérmes és világbajnok öttusázó a Városi Moziban.

Szívesen emlékezett vissza Tapolcán töltött éveire fotó: CSJR

A tapolcai születésű olimpikon meghatottan köszöntötte a szép számú közönséget és örömét fejezte ki, hogy szülővárosában mesélhet élményeiről. Sok szép emlék köti városunkhoz, kisgyermek korát itt töltötte, iskolás éveit Székesfehérváron kezdte. A sporttal is a királyok városában találkozott, amikor már kisiskolásként levitték az uszodába. Azonban már ekkor érezte, hogy nem az úszás lesz a sportja, valami izgalmasabbra vágyott és ekkor került egy öttusa csapatba, ami szerelem volt első látásra. 16 éves korára bekerült a felnőtt öttusa válogatottba, amikor életkora szerint még csak három-, négytusáznia kellett volna, szóval hamar belecsöppent a felnőtt élsportolók világába. Rengeteget köszönhet Vörös Zsuzsanna olimpiai bajnok öttusázónak, aki versenytársa, később edzője, most pedig koordináló vezetőedzője. A előző két Olimpián való szereplését úgy értékelte, hogy még nem volt rá felkészülve. Sokkolta a felhajtás, ami elvitte a sajnos az eredményt is. A tokyoi Olimpiára, már sokkal éretteben és felkészültebben érkezett, melynek meg lett az eredménye. Sarolta elmesélte, hogy az idei év nagyon nehezen indult számára, mivel térdében trombózis keletkezett, ami veszélyeztette sportolói karrierjét.

Mindent feltett egy lapra és beleadott mindent. Számról számra szeretett volna jól teljesíteni és ez sikerült is, próbált minden negatív dolgot kizárni és csak a pozitívokra koncentrálni. Nem érzett nyomást magán, flow érzésbe került és hagyta, hogy történjenek vele a jó érzések, elmondása szerint először sikerült ebbe az állapotba kerülni, ami aztán meghozta a sikert. A sport egész életét és hétköznapjait kitölti. Napi szintű edzések, ha nem edzés, akkor a mentális felkészültségét tartja formában. A sport mellett fontos számára a tanulás is, folyamatosan képezi magát, második közgazdász diplomáját csinálja.

A verseny napján úgy kelt fel, „hogy valami van a levegőben és ebből csak valami jól sülhet ki.” és nagyon bízott magában. A záró számnál, futásnál sokan nem tudták, hogy Sacitól mit várjanak. Ellenfelei kétkedő tekintete adott neki erőt és meg akarta mutatni, hogy sérülése után is számolni kell vele. Az Olimpián sokszor elsírta magát, örömkönnyek voltak ezek, fájdalmai megszűntek, a technikai elemek mind úgy sikerültek, ahogy tervezte. Sorsolt lovával jól megértették egymást, fontos számára, hogy verseny előtt egyenrangú partnerként „beszéljen” az állattal.

Két versenyszám között apró rituálékat csinál babonából, mely segíti átlendíteni a holtpontokon. A fiatalos, közlékeny, bájos sportember első pillanattól kezdve megnyerte a fiatal közönséget. Hasznos tanácsaival, élettapasztalatával látta el a gyerekeket, akik vastapssal fejezték ki gratulációjukat, elismerésüket. Hosszú perceken keresztül készültek a közös fényképek és rengeteg autogrammkártya talált gazdára. Igazi példaképet láthattak a fiatalok. /hg/