Cseh Ildikó hölgy létére egy igazán férfias szakmában jeleskedik, ugyanis immár másfél évtizede eredményes, megbecsült áruházi biztonsági őr Tapolcán. Munkatársai azonban nem csak  kiváló szakemberként ismerik, hanem verseinek, írásainak is nagy rajongói. Nemrégiben a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja a hónap költőjének választotta Ildikót, majd elimerésül egy nyomtatott kötetben megjelentette beküldött költeményeit.

Ildikó szerény, az önreklámozás messze áll a személyiségétől, lélekben inkább egy mélyérzésű költő, szeretett hivatásában viszont sokkal inkább egy éber őrszem és egy emberi viselkedést kutató pszichológus egyszemélyben. (Talán e három tevékenységhez szükséges tulajdonságok nem is állnak olyan messze egymástól.)

– Állok az áruházban és figyelem azokat a dolgokat, eseményeket, amelyek körülöttem zajlanak, fejben szórakoztatom magam.  Látok magam előtt egy képet, jön vele egy érzés, egy benyomás. Vizuális típus vagyok, kell egy látvány ahhoz, hogy vele megérkezzen egy verssor is, amit gyakran már ott a helyszínen az okostelefonba bejegyzek.  Minden témában írok, például elég, ha meglátok egy idős embert, egy kisöreget akinek bot van a kezében, de egy fűzfakosár látványa is megihletett már – árulja el Ildikó, aki elsősorban a szabad verseket kedveli, de mostanában már gyakorolja a kötött versformákat, többek között  Shakespeare- szonettet is ír. És ha azt hinnénk, hogy egyéb írói műfajoknak már nincs helye a biztonsági őr életében, akkor tévedünk. Ha leányai kérik, akkor tréfás jeleneteket, vagy éppen novellákat ír, krimit, sci-fit, „egyiptomi fáraósat”, „szigeteset”,  szinte bármit amit csak kívánnak leghűségesebb olvasói…

A Kárpát-medencei Újságírók Egyesületének verseskönyv formában testet öltött elismerése egyszerre volt nagy meglepetés és megtiszteltetés számára. Ugyanakkor( szerénységére jellemző módon ) csak munkatársai feltétlen szeretetének és ajánlásának engedve állt kötélnek, hogy e róla szóló cikk végül megszülethessen. /tl/