Idén is megemlékeztek a helyi zsidóság 1944 júniusi elhurcolásáról a leszármazottak. Tapolcán, a Csányi utcából és az Iskola utcából 326 családot, 734 személyt deportáltak a haláltáborokba.
A Csányi utcai emléktábláknál Mézes András, a Hit Gyülekezete pásztora emlékezett a két tapolcai gettó kialakítására, kiürítésének szomorú napjára, a deportáltak töredékének háború utáni visszatérésére. „A Csányi és az Iskola utcából 1944 június 19-én a lakókat összeterelték, a vasútállomásra kényszerítették, ahonnan marhavagonokban Zalaegerszegre, majd Auschwitzba szállították. A tapolcai deportáltak közül 112 személy élte túl a vészkorszak és a második világháború borzalmait” – mondta a pásztor és külön megemlékezett a köztiszteletben álló, 84 éves Berger Vilmosról és családjáról, illetve az ő orvos és ügyvéd fiairól is.
Egyházi szolgálatot tett Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi, aki így emlékezett:
– Ezen a helyen egykor fal választotta el az egyik embert a másiktól. E falak között zsidó férfiakat, nőket, időseket, gyermekeket fosztottak meg szabadságuktól, otthonaiktól, emberi méltóságuktól. Sokan innen indultak el arra az útra, amelyről nem tértek vissza. Nehéz egy fal előtt beszélni, mert a fal arra való, hogy egy házat tartson, körülöleljen egy otthont. De 1944-ben ezek a falak mást jelentettek. Azt, hogy vannak, akiket egyszer csak el lehet választani a többiektől. A két gettóba embereket zártak, akik e város polgárai, kereskedői, lakói voltak. Az emlékezés nem azt jelenti, hogy a múltban élünk, hanem azt, hogy nem engedjük a múltat eltűnni. Ezért állunk itt évről évre, hogy e nap emlékeztessen mindet arra, hogy ilyen falat soha többé nem szabad emelnünk egymás közé – mondta a főrabbi.
Az emlékhelyen koszorút helyezett el dr. Vidosa Károlyné, Teichner Ivánné, Dobó Zoltán, Szabó Tamás, Domokos Gábor. Az elhurcoltak emléktáblájánál virágot helyezett el Lessner Iván. A megemlékezés az izraelita temetőben folytatódott. /tbzs/
