Skip to content
HIRDETÉSHirdessen nálunk! Ajánlatkérés
Közélet2026. október 27. · 20:55

Ilyet én is tudok… – egy nem szokványos tudósítás, egy nem szokványos, de annál barátibb kiállításról

Képnek kép, de hát, na de… mi ez?-  gondolja magában az átlagember, a modern megközelítésektől idegenkedő műkedvelő a Tamási Áron Művelődési Központban frissen megnyílt, Ilyet…

Képnek kép, de hát, na de… mi ez?-  gondolja magában az átlagember, a modern megközelítésektől idegenkedő műkedvelő a Tamási Áron Művelődési Központban frissen megnyílt, Ilyet én is tudok című kiállítás festményeire tekintve. Aztán kissé nyomasztó tanácstalanságában kívülről várja a megfejtést, meghallgatja az alkotót és minden világossá válik… de inkább csak éppen annyira, mint egy vakablak. Fekete Csaba (barátainak csak Fekusz) tegnap esti kiállításmegnyitója – persze szigorúan szubjektíven- gondolatiságát, önmagát nem túl komolyan vevő könnyed derűjét, játékosságát tekintve az egyik legjobb, legszimpatikusabb kiállításmegnyitó volt amit láttam… És nem mellékesen egy nyitottabb hozzáállásra hangoló művészettörténeti gyorstalpaló is.

Aki a közreműködő zenész, Tóth Péter első törzsi rikoltásától és dobhangjaitól nem ijedt meg -jajjj leomlott a mennyezet- az valamit előre tudott, vagy töksüket. Mindenesetre remek, a hétköznap szürke egyhangúságának robotjából kirobbantó produkciót hallgathatott a közönségnek is nevezhető ízig-vérig baráti, haveri társaság.

Barczáné Tóth Boglárka felvezető köszöntőjét követően, barátként mutatta be a festmények „elkövetőjét”, Fekete Csabát a város polgármestere. Dobó Zoltán szerencsés flótásnak nevezte a kiállítót, hiszen – mint fogalmazott- olyan szépszámú közösség gyűlt a neve és művészete köré, akik „értik, tisztelik, szeretik azt is, amit sem érteni, sem megérteni, sem művelni nem tudnak, de mégis általa, Csabától elfogadják. – Ettől leszünk mi egy jó közösség, egy olyan közösség, amit az egymás iránti tisztelet és a múltból táplálkozó barátság kötött össze.

Fekete Csaba elárulta, a mostani már a 8. vagy a 9. kiállítása ( szerk. megj. 2025 augusztusában Tapolcán is bemutatkozott már) és ezúttal egy művészettörténeti áttekintéssel kezd, amit – ha túl hosszúra nyúlna- borozással, pogácsa fogyasztással lehet enyhíteni és köhécseléssel lehet leállítani. A tárlat szőlészeti-borászati mellékszálaként bemutatkozó Pálosi borok kelendőek voltak, Csabát azonban nem állította le senki. Éppen ezért az, aki értőn figyelt, megtudhatta tőle, hogy miről is szól, illetve milyen módon viszonyuljunk a sokak számára érthetetlen kortárs művészethez. Így magyarázta: – A két évszázadon át uralkodó reneszánsszal gyakorlatilag véget ért egy olyan művészettörténeti korszak, amelyben már minden mesterségbeli tudást kimaxoltak és megmutattak a világnak a festők. Ezután már nem volt fejlődés, csak változás.  Évszázadokon át, de szinte a 19. századig a festmények elsősorban egyházi, uralkodói, mecénási megrendelésekre születtek. Portrék, hősi eposzok, bibliai témák, főúri családok életképei jelentették a festészetet. Ezekhez a képekhez nagy szükség volt a komoly mesterségbeli tudásra. A 19. századtól az impresszionistákkal kezdődött az igazi változás, persze őket először kinevették és a szakma is elutasította őket… A modern művészet a 20. századtól jelent meg, amikor már nem beszélhetünk korstílusokról, csak egymás mellett élő irányzatokról, izmusokról. Ezeknek a megértése azonban bizonyos felkészültséget követelt meg a befogadótól, ugyanakkor akkoriban még nem voltak olyan támpontok, ami alapján értékelhette volna a festményeket a nagyközönség… A háború után a pop- arttal, az expresszionizmussal, absztrakt expresszionizmussal már végképp elveszítette a fonalat a hétköznapi halandó- magyarázta -képeinek befogadását elősegítendő- Fekete Csaba, aki hozzátette, a 21. században már konkrét irányzatok sem nagyon vannak. Helyettük egyéni alkotók, akiket nehéz besorolni egy-egy alkotói irányzatba, közösségbe….  De mit is kezdhet a képekkel az, aki ma elmegy egy modern kiállításra?- tette fel a kérdést a művész, majd röviden meg is válaszolta azt: „nem sokat”. -Magam sem tudom sokszor megfejteni, hogy az általam is látogatott velencei képzőművészeti biennálén látható munkák miről szólnak. De nem gondolom azt, hogy a képeknek kell közölniük olyan információkat, amit, és ahogy, azt a hagyományos festészet képei tették. Megértésükhöz példának a zenét hozhatnám fel. Én Vivaldit hallgattam legutóbb, de nem tudtam miről szólt. Ugyanakkor maga a zene hatással volt rám. Ha a kortárs művészetben valaki nem akar elmélyedni akkor legyint rá, hogy „ez f.s, se füle se farka, ilyet én is tudok”. akkor próbáljon inkább arra koncentrálni, hogy milyen érzéseket kelt benne a látvány…  Fekete Csaba absztrakt festményei, vegyes technikákkal festett olaj, akril, olajpasztell, filctoll, ceruza műveiből nyílt kiállítása a Tamási Áron Művelődési Központ aulájában november 14-ig megtekinthető az intézmény nyitvatartási idejében. /Töreky L./

    

HIRDETÉS

KAPCSOLÓDÓ HÍREK