Ismét egy pompás Calligaro Angelo alkotással gyarapodott a Városi Múzeum udvari kőtárlata, a „Régi Tapolczaiak Kőkertje.”

Calligaro mester a műkő- és cementiparban mozgó jó nevű olasz iparos, a múlt század első négy évtizedében közismert és köztiszteletben álló polgára a korabeli Tapolcának. Az észak-itáliai Cavasso Nuovo városkából induló pályaíve időleges budapesti és nagykanizsai tanulóévek után Tapolcán teljesedett ki, ahol 1905-től 1939-ig iparágának meghatározó városi és térségi vezéregyéniségévé vált. Cement- és műkőtermékei a mai napig fellelhetők Tapolcán, a Tapolcai-medence, az Eger-völgy és a Káli-medence településein, szőlőhegyein, mezei, erdei és hegyvidéki legelőterületein. A becsülete pedig mindmáig nagy, sőt, egyre nagyobb a pirosló cégfelirattal, jellegzetes madáralakos ábrázolással, ornamentális díszítményekkel ellátott műveinek. A Városi Múzeum második évtizede gyűjti az olasz mester gyártmányainak különböző változatait. Az első műtárgyfelajánlásunk egy Csobánc utcai udvarból származó, 1914-es készítési évszámot viselő kútkáva volt, a hozzá tartozó cementvályúval, amelyek ellenszolgáltatás nélküli szíves felajánlói Bogdán Ferenc és Scher Péter urak voltak. Az adományozók a műtárgy díjmentes tehergépkocsis beszállítását is magukra vállalták anno.

Különleges jellegű és jelentőségű gyűjteménygyarapodásunk volt 2016 tavaszán, amikor a Régi temetőben Calligaro mester eredeti síremlékét újabb készítésű alkotás váltotta fel, az eredeti monumentum pedig a nyughelyet gondozó Fodor Lajosné Zsuzsa és családja kezdeményezésére, a múzeum birtokába jutott. A kőemlék Tapolca egyetlen olasz nyelvű felirattal ellátott lapidáris relikviája, amely a Mester mellett az 1864 és 1914 között élt, s ugyancsak Tapolcán nyugvó húgáról, Viktóriáról is megemlékezik. Kiegészítő, s már magyar nyelvű felirattáblája pedig Angelo mester feleségére, Vinczellér Erzsébetre emlékeztet.

A harmadik Calligaro műtárgyunk pedig most a napokban érkezett a múzeumudvari kőkertünkbe, ha úgy tetszik: „légi úton.” Egy kiváló állapotú, jellege alapján késői, talán 1930-as évekbeli előállítású műkő kútkáva lett az érkező, amelynek lelőhelye egy a Damjanich János utcában épülő családi ház udvara. Ellenszolgáltatást nem kérő, önzetlen adománytevője pedig a közismert és népszerű énekes-zenész, Domján Tamás úr volt. S azért „légi úton”, mert előzékeny és lelkes múzeumpártoló segítőnk, Kekk Sándor úr a saját, daruszerkezettel ellátott, s már megjelenésében is retro-kortörténeti értéket képviselő IFA típusú tehergépkocsijával kormányozta és daruzta a helyére az érkező legújabb Tapolca-történeti gyöngyszemünket. A kútkáva a ritkább kategóriába tartozik. A cégfeliratos felületen nem szerepel a megszokott készítési évszám, a további három oldalfelületről is hiányzik a jellegzetes lúd, díszkancsó és virágváza dombormű, amelyeket ez esetben bekarcolt és domborításos mértani formák helyettesítenek, sokszög és kör motívumok képében.

Hálás köszönetünk Domján Tamásnak, Kekk Sándornak, az eddigi és az ezutáni múzeumbarát gyűjteménygyarapítóinknak!

                                                                                                                                                                                                                          Hangodi László történész-főmuzeológus