A Magyar Hősök Emlékünnepét minden évben május utolsó vasárnapján tartják országszerte. Ezen a napon városunkban is azokra a katonákra és civilekre emlékeztünk, akik Tapolcán és környékén életüket áldozták a hazájukért. Az eseménynek a közelmúltban megújult Tapolcai Katonai Emlékpark és a régi temető adott helyszínt vasárnap délelőtt.

Több nemzet himnuszának hangjait követően, Dobó Zoltán mondott ünnepi beszédet.  Tapolca polgármestere rámutatott, hogy az emlékünnep és a megemlékezés helyszíne a katonai emlékpark nem a háborúról szól, hanem az emberekről, az emberi önfeláldozásról, a békéről. Ahol állunk most, az egy örök mementója annak, hogy mire képes az emberi szeretet és mire képes az emberi gonoszság. Mi tiszteletben tartunk minden olyan embert, aki szolgálatteljesítés közben, magyar földön, vízen, vagy légtérben az életét adta a hazájáért. Bízom benne, hogy ez a mi emlékparkunk, ez az emlékünnep még hosszú évtizedeken keresztül szolgálja az oly törékeny békét, hazánk és az egyesült Európa érdekét- adott hangot reményének a városvezető.

„Nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért” – Krisztus szavaival tett hitet a háborúkban elhunyt hősök és áldozatok emlékének megőrzése és tisztelete mellett Csonka Nándor esperes plébános. – Mondhatnánk azt is, nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja a hazájáért. Nemzeti hőseink Krisztus szavait váltották tettekre: nem a pusztítás vágya, hanem szeretteik és a szülőföld iránti felelősség vezette őket a legnagyobb áldozatig. Amikor a névtelen sírokra, vagy emlékművekre tekintünk, eszünkbe jut az emberi mulandóság.  Keresztény reménységünk azonban túlmutat a halálon, a mulandóságon. Örökségük arra kötelez bennünket, hogy a mindennapokban hitben, szeretetben, egymást segítve építsük a békét. Kérjük a mindenható Istent, hogy őrizze meg hőseink emlékét és őrizze meg nemzetünket a béke útján!

Hangodi László történész, főmuzeológus megemlékező beszédében a Hősök emléknapjának több, mint egy évszázadra visszanyúló történeti előzményeibe is beavatta a jelenlévőket. – A hősök vasárnapjának megünneplése évszázados múltra tekint vissza a magyar történelemben. Eredetileg az első világháború ütközeteiben, hadjárataiban elhunyt katonák emlékének őrzése, ápolása céljából, alulról jövő kezdeményezésként tudott megvalósulni a Magyar Hősök Emlékünnepe, ahogy azt eredetileg is címezték. A legkorábbi előzmények 1915-ben történtek, amikor Báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy javaslatot tett Gróf Tisza István miniszterelnöknek, hogy az akkor már 1 éve dúló világháború halottainak emlékét maradandó kő, fa vagy érc emlékművekkel erősítsék meg. Két év múlva, 1917-ben már törvény írta elő, hogy minden Magyarországi településen emlékmű állíttasson….- Itt ahol állunk, valamennyi hadviselő félre emlékezünk. Vajon mit tehetünk még értük? Ezt a kérdést nem kell feltennünk, hiszen annál többet aligha, mint azt, hogy itt vagyunk, koszorút hoztunk, az áldás hangja árad emlékjeleikre és felemlítjük néhányuk nevét, ha nem is tudjuk mindenkiét, aki életét adta hazájáért Tapolcán és környékén…

A Tapolcai Katonai Emlékpark emlékműveinél Tapolca Város Önkormányzata nevében Dobó Zoltán polgármester és dr. Iker Viktória jegyző helyezett el koszorút. A Honvéd Bajtársi Egyesület nevében Nacsa Ferenc nyugállományú törzszászlós és Róth László nyugállományú ezredes koszorúzott.  A Balatonfelvidéki Radetzky Huszáregyesület képviseletében Labovszky Imre hagyományőrző huszár főhadnagy helyezte el a megemlékezés virágait. Tapolca Város Önkormányzatát képviselve a török emlékműnél Dobó Zoltán polgármester és dr. Iker Viktória jegyző koszorúzott. A Csobánc Váráért Alapítvány nevében rótta le tiszteletét Németh Gyula és Kovács Sándor. Koszorút helyezett el a Tapolcai Repülő Egyesületet képviselve: Vitéz Labovszky András és Cseporán Mihály nyugalmazott vadászpilóta.

A megemlékezés a régi temetőben folytatódott, ahol Tapolca Város Önkormányzatának képviselői helyezték el koszorúikat, majd Haga Réka előadásában felcsendül az Il Silenzio. /tl/