Szent Borbála tiszteletére idén is megemlékezést szerveztek a helyi bányászati örökség megőrzését fontosnak tartó valamikori bányaipari dolgozók, hagyományőrzők a TÁMK mellett, Szent Borbála szobránál.

A megjelenteket Podányi Tibor, a Tapolca és Környéke Bányászati Hagyományápoló Egyesület és a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke köszöntötte. Az elnök Szent Borbála hazai kultuszának országos és helyi vonatkozású újraéledésének történetét elevenítette fel – amint fogalmazott- a „kettős évforduló”  apropójából.

Köszönöm szépen, hogy itt vagytok, „megfogyva bár, de törve nem”. Köszöntelek benneteket az ez évi Borbála napi megemlékezésünkön. Idén két évfordulónk is van , mindkét évforduló konkrétan hozzánk kapcsolódik: A Szent Borbála  szobor 2000-ben állt itt fel, akkor, amikor itt volt a bányász-kohász-erdész találkozó. A másik évforduló pedig az zászlónké, amely 1990. decemberében készült el.
A Borbála napok újraélesztése tulajdonképpen azon alapult, hogy 89-ben már más világ volt, mint korábban. Mind Tapolcáról, mind a OMBKE budapesti központjából többen voltak bányász Borbála rendezvényeken Ausztriában és ott megtapasztalták a Borbála kultusz elevenségét. És látták azt is, amit aztán később mi is láttunk, mikor itt szerveztünk európai bányász-kohász találkozókat, hogy mennyi önálló, egyedi zászlóval vannak felszerelkezve ezek a hagyományőző egyesületek, illetve vállalatok. Ezek mintájára 89-ben itt már megkezdődött egy tervezési folyamat, egy pályázat kiírása, de a beérkezett pályaművek alapján a bizottság úgy döntött, hogy azok nem alkalmasak a megvalósításra. Ekkor történt, hogy összevonták 90-ben a kincsesbányai és a tapolcai bauxitbányákat. Az akkori elnökünk, Fazekas János ekkor engem bízott meg ezek a dolgoknak az intézésével, természetesen a teljes hátteret biztosítva. A kincsesieknek volt egy grafikus ismerősük Székesfehérváron, Ecsedi Mária-nak hívták. Ő kérésünk alapján -hogy mit szeretnénk a zászló egyik oldalára, meg a másikra, hogy az a bauxitra emlékeztető legyen- megcsinálta, megtervezte, meghímeztette, megvaratta, de megcsináltatta a díszt is és a zászlórudat is hozzá. 1990 decemberére elkészült a zászlónk.

Budapesten 89-ben volt az első olyan Borbála nap, amikor országos szinten gyűltek össze a bányászok, méghozzá először a városmajori templomban, ahol egy Borbála mise is lezajlott lengyel bányászok részvételével. Ezen az alkalmon már részt vett a tapolcai bányász fúvószenekar is, a templom előtt a bányászhimnuszt fújták, a templomban pedig a halleluját. És utána volt egy konferencia a bányászati tervezőintézetnél, ahol előadásokat is tartottak elsősorban a Soproni Bányászati Múzeum vezetői, akkori emberei. És 90-ben is megszerveztek egy ilyen Szent Borbála napot december másodikán,vasárnap, a Budavári Nagyboldogasszony Templomban, köznevén a Mátyás templomban. Ide már mi is fel tudtuk vinni a zászlónkat, és megint csak a Tapolcai Ifjúsági Fúvózenekar játszott, igaz, akkor még mindig a bányász fúvózenekar nevet viselték. Ott az akkori érsek, Paskai László mutatott be misét, és ő áldotta meg a zászlónkat, Göncz Árpád mondott beszédet. Tulajdonképpen Göncz Árpád, bár nem volt katolikus, ezt az egész folyamatot hosszabb távon is támogatta.Végül hamarosan állami hivatalos ünneppé is nyilvánították a Borbála napot és megalapították a Szent Borbála Emlékérmet is. Legyünk há büszkék magunkra, tiszteljük Borbálát, és örüljünk, hogy ilyen évfordulókat megélhetünk!

Podányi Tibor viszaemlékezését követően, a jelenlévők elhelyezték az emékezés és a tisztelet virágait és mécseseit a tapolcai Szent Borbála szobor lábánál, majd együtt elénekelték a bányászhimnuszt./Töreky L./