A Kazinczy Ferenc Általános Iskola kisdiákjainak és felkészítő pedagógusainak kedves, tartalmas és színvonalas verses-zenés műsorát követően, a Vakok és Gyengénlátók  Egyesületének Tapolcai Kistérségi csoportjának vezetője, Gábor Istvánné, majd Csehné Huszics Márta megyei elnök köszöntötte a fehér bot napi ünnepségre érkezett sorstársakat a polgármesteri hivatal közelmúltban megújult udvari  tanácstermében szerdán délelőtt.

Az egyesület évről évre megünnepli a fehér bot napját (idén a tanácsterem felújítása miatt némi késéssel), amely látásbéli fogyatékossággal élő honfitársaink problémáira, segítésük, támogatásuk fontosságára hívja fel a figyelmet.

A Kazinczy iskola tanulói visszatérő kulturális előadói az eseménynek. Nem véletlen, hiszen produkcióik minden alkalommal nagy örömet okoznak a sorstársaknak, illetve megható, könnyeket is előcsalogató pillanatokkal ajándékozzák meg őket. Most is ez történt, a gyerekek versei, élő hangszerekkel kísért dalai a szeretetről, az ember-ember, illetve a családon belüli  béke és boldogságra törekvés fontosságáról, a haza és az anyanyelv megbecsüléséről szóltak a szépen hangzó gyermekkórus, vagy éppen a hitelesen tolmácsolt gyermekversek erejével. Az előadóknak és felkészítő pedagógusaiknak ezúttal külön gratulált Dobó Zoltán polgármester is, aki a Vakok és Gyengénlátók helyi egyesületének, összejöveteleinek állandó meghívottja, résztvevője. Úgy fogalmazott, hogy „ilyen színvonalú műsort nagyon ritkán láthatunk! Az előadás a gyerekek tehetségét, felkészültségét és pedagógusaik kimelkedő munkáját egyaránt dicséri”.

Azonban a polgármester sem maradt elismerés nélkül, neki Gábor Istvánné meleg szavakkal és egy szál virággal köszönte meg azt a rendszeres támogatást és odafigyelést, amelyet személyesen tőle és hivatal dolgozóitól kap hosszú évek óta az egyesület.

Csehné Huszics Márta köszöntőjében arra mutatott rá, hogy a fehér bot napján azokról a látássérültekről emlékezünk meg, azokat ünnepeljük, akik igyekeznek nap, mint nap saját problémáikon felülemelkedni és bebizonyítják, hogy az ember értékét nem a látása, hanem a szíve, a kitartása, közösségért vállalt tettei adják. – Ha visszatekintünk a múltba, láthatjuk, hogy a mi közösségünk gyökere mélyen az önállóság, a tenni akarás és az egymás iránti felelőségvállalás talajába nyúlik vissza. Az I. Világháborúban a megsérült, látásukat vesztett katonák nem akarták, hogy gondoskodjanak róluk. Nem a sajnálatot, hanem a lehetőséget keresték, hogy dolgozhassanak, hasznos tagjai maradhassanak családjuknak és a társadalomnak. Ők hozták létre a szövetségünket, amelynek célja az volt, hogy egymást támogatva, összefogással és méltósággal élhessenek tovább. Ezt a példát követték később egyesületünk tagjai is- fogalmazta meg Csehné Huszics Márta annak a munkának a lényegét, amely a Vakok és Gyengénlátók Egyesülete a fehér bot napján megünnepel és természetesen elvégez a mindennapokban. /Töreky L./