Gyakorta hangzik el társaságban az a közhely, hogy nincsenek véletlenek. Mint minden közhely igaz és érvényes Imola és Jóska bácsi találkozására is. Merthogy a három gyermekét egyedül nevelő fiatal anyuka és a napjait idősek otthonában töltő, 85 éves férfi találkozása egy különleges ajándékkal indult, de mára szinte egymás családtagjaivá váltak.

Dolgos József  Tapolcán született, ahogy meséli, édesanyja a tóparton mosta a pelenkáit kicsi korában. Nagyon szerette a várost, számtalan emlék köti ide, itt járt iskolába, gimnáziumba is. Később Budapestre került, családot alapított, dolgozott sokáig. Tapolcára leginkább osztálytalálkozókra járt vissza és – mint mondta-  örömmel nyugtázta minden alkalommal a város szépülését, fejlődését. Évekkel ezelőtt megözvegyült, később pedig megfogalmazódott benne, hogy idős korában újra Tapolcán szeretne élni.

Az egyik osztálytalálkozó alkalmával bekopogott a Megbecsülés Idősek Otthonába, hogy megismerkedjen az intézménnyel. Később aztán helyet kért ott, hiszen egyetlen lánya a tengerentúlon él, unokái nem születhettek, a család többi tagja pedig már szintén szépkorú. Egy évvel ezelőtt költözött be az otthonba, ahol hamar rájött, hogy innentől nem lesz szüksége a szeretett, Áron néven becézgetett gépkocsijára. Arra gondolt, hogy nagyon szívesen felajánlaná a gépjárművet olyan családnak, amelynek szüksége van rá. A 25 éves, nagyon jó állapotú Skoda Felicia új gazdája megtalálásához az otthon vezetője, Nagy Judit segítségét kérte. Judit először a helyi gyermekorvosokat, segítő szervezetet kereste fel. Mivel nem találtak olyan családot, ahol jól jött volna az autó és használni is tudták volna azt, így Judit a közösségi oldalakon keresgélt tovább. Így lelt rá a Reziben élő Molnár Imola előző napi bejegyzésére. Imola ugyanis az interneten sürgős segítséget kért, autót szeretett volna, hogy kislányát fejlesztésekre tudja vinni. A fiatal hölgy három lányát egyedül neveli, a legkisebb hároméves, szellemi- és testi sérült, mindennapos fejlesztésre van szüksége. Judit és Jóska bácsi nem késlekedett, felvette Imolával a kapcsolatot és az anyuka két héttel ezelőtt átvehette az autót.  Imola valóságos csodaként éli meg mindezt, amint a mindennapjaikat szintén. Rengeteg segítséget kapnak a körülöttük élőktől, a különféle szervezetektől, azonban nyilvánvaló, hogy a legtöbb teher mégis a vállán marad.

Imola Erdélyből érkezett hazánkba. Kolozsvári diplomával Nagyváradon művészetpedagógiát és festészetet tanult. Keszthelyen szakköröket vezetett, jobb agyféltekés rajzolást tanított. A járvány időszakában abba maradt a tanári praxis, de most szeretné hasznosítani a tanultakat, megosztani fiatalokkal, idősekkel a tapasztalatait. Emiatt felkeresett keszthelyi intézményeket és a tapolcai otthonban is körvonalazódik hasonló. Céljai eléréséhez megalapította a Művészház a Művészetért Egyesületet (https://www.dnb.com/business-directory/company-profiles.m%C5%B1v%C3%A9szh%C3%A1z_a_m%C5%B1v%C3%A9szet%C3%A9rt_egyes%C3%BClet.536d3e4262074ea9970c1708a6bfca28.html), közösségi oldalt hozott létre ImolArt néven (https://www.facebook.com/imolaArt) Otthonukban pedig elkezdett építeni egy fejlesztő szobát kislánya részére. jelenleg az épületrész téliesítésén dolgozik, vízteres kályhát keres hozzá. A családnak erre lenne most leginkább szüksége.

A többi nehézséggel – mint elárulta- egyedül is megbirkózik a törékenynek tűnő, mégis rendkívül erős fiatal anyuka, aki gyermekeivel Jóska bácsi személyében egy gondoskodó nagyapát is kapott az autó mellé. Az idős férfi pedig örömmel találkozik Imolával és kislányával. Erre valószínűleg többször lesz alkalma a jövőben, ugyanis az otthonban rendszeresek az évszakhoz, ünnepekhez kapcsolódó kézműves foglalkozások, amelyeket a tervek szerint Imola is tarthat majd. /tbzs/

Dolgos József, Molnár Imola kislányával és Nagy Judit. Látszólag csak a mögöttük álló autó köti össze őket, valójában azonban mára annál sokkal több