A közelmúltban megújult Tapolcai Katonai Emlékparkban kezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulója tiszteletére szervezett hivatalos városi ünnepség ma délelőtt 10 órakor. Az eseményen Tapolca város polgármestere mondott emlékező beszédet, szavalatok hangzottak el, később pedig az 56-os emlékhelyeknél koszorúzással tisztelegtek a korabeli események hősei előtt a város vezetői, önkormányzati képviselői, helyi civil szervezetek-, politikai pártok- , hagyományőrző társaságok képviselői.

A Himnusz hangjait követően,  Faludy György: 1956, te csillag című nagy erejű költeményét, Dominek Ica, a Tamási Áron Színtársulat tagja adta elő.

Dobó Zoltán polgármester történelmi keretbe helyezve 1956 eseményeit, úgy fogalmazott, hogy a magyarság megpróbáltatásai olyan mértékűek voltak az elmúlt évszázadokban, hogy más nemzetek, népek ez alatt – akár kevesebb kihívással szembesülve- nyomtalanul eltűntek a történelem süllyesztőjében. – Ugyanakkor mi itt Tapolcán magyar nyelven, magyar zászló alatt tudunk emlékezni azokra a tapolcaiakra, azokra a hőseinkre, akikre érdemes és kell is emlékeznünk. Az 1956-os események Tapolcán is hasonlóan zajlottak, mint az országban bárhol, megteremtve, kitermelve azokat a hősöket, akik mertek szólni és kiállni. Ők a jelenkor „megmondóembereivel” ellentétben felelősséget vállaltak, és a legtöbb esetben életükkel, egzisztenciájukkal, családjuk boldogulásának megakadásával fizettek bátorságukért. Bár a történelem a nehéz idők árulóit, az antihősöket is feljegyzi, de azok mindig eltűnnek, elfújja őket az őszi szél. Most azonban nem rájuk, csakis hőseinkre emlékezünk, akik 1956-ban, sokadmagukkal, egységesen azt tudták mondani, hogy elég volt! Azt mondták, elég abból, hogy megmondják hogyan gondolkozzunk, elég legyen a személyek, a családok, a közösségek testi-lelki megnyomorításából!  Az volt a vágyuk, hogy kezdjük újra, kezdjünk tiszta lappal: érvényesüljenek a tehetségesek, ne a kinevezett pártkatonák! Ők hősök voltak, akiket megillet az, hogy az utókor tisztelje, becsülje emléküket, tetteiket, hogy akár 500 év múlva is merítkezhessünk példájukból, tudatosítva magunkban, hogy mi a helyes és mi a helytelen, mi az igaz és mi a hamis, mi az amit tennünk kell, vagy tennünk kellett volna…

Tapolca város önkormányzatának koszorúját Dr. Iker Viktória jegyző és Dobó Zoltán polgármester helyezte el az 1956-os hősök emlékkövénél. A vármegyei kormányhivatal, Tapolcai Járási Hivatal nevében Szabóné Szakáts Judit koszorúzott. A Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület nevében vitéz Németh Zsolt tiszteletbeli csendőr főtörzsőrmester helyezte el az emlékezés virágait. Podányi Tibor, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Tapolca és Környéke Bányászati Hagyományápoló Egyesület koszorúját helyezte el az emlékműnél. A Radetzky Hagyományőrző Huszáregyesület nevében Labovszky Imre hagyományőrző huszárfőhadnagy koszorúzott. A Tanúhegyek Egyesület részéről Kasza Tamásné és Székely József helyezte el a kegyelet és tisztelet virágait. A Tapolcai Városszépítő Egyesülettől Bertalan András elnök és Böröndy Tamás koszorúzott. A Tapolcai Nőklub Egyesület koszorúját Wéberné Borbély Éva és Bálint Györgyné helyezte el. Győrffy-Villám Zsombor igazgató a Wass Albert Könyvtár és Múzeum nevében helyezte el az emlékezés virágait. A helyi pártok is koszorúztak: a Demokratikus Koalíciót képviselve Sibak András és Bakk István, az Első Tapolca és Környéke Tisza Sziget nevében Bajkó Hajnalka és Németh István, a Fidesz tapolcai szervezete részéről pedig Molnár Attila Ádám rótta le tiszteletét az 1956-os emlékkőnél.

Megható színfoltja volt a városi megemlékezésnek a tapolcai Tóth Lászlóné Fehér Andrea verse, amelyet az alkalomra írt. A költeményt Kovács Melindának,  a városi televízió főszerkesztőjének előadásában hallhatták az ünnepség résztvevői:

Gondolatok ünnepen

A Baross Gábor utca

Dübörög a zajban.

Gyermeki lelkemben

Éreztem, hogy baj van.

Pedig csak egy csillag

Hullott le a porba,

Hogy visszatérjünk egy szebb

Történelmi korba.

Ám a helyzet csalfa.

Nem mindig világos.

Képzelt új világod

Mégsem lesz virágos.

Ártatlan és bűnös

Cserélgeti egymást.

Ma te felelsz érte,

Holnap pedig lesz más.

Börtön kapujában

Végtelen az óra.

Szíved dobbanása

Beszélhet csak róla.

Évtizedek múltán

Fájdalmas az emlék.

Az utcabeli házra is

Emléktáblát tennék.

Csak magamnak!

Mert itt hallottam egykor

Dübörgést a zajban.

Gyermeki lelkemben

Éreztem, hogy baj van.

Közel a temető,

Hol sírok között állva

Kívánom a mának!

Maradjon örökre Szabadság és béke!

Szüleimnek álma.

A központi megemlékezést követően, a jelenlévők egy része meglátogatta és lerótta kegyeletét Tóth István tapolcai áldozat sírjánál, a Földhivatal épületénél, a Járási Forradalmi Tanács börtönbüntetésre ítélt tagjainak emléktáblájánál, majd a tópart panteonfalnál, Dr. Hillinger János emléktáblájánál is. /Töreky L./